Szinte testvérek

Másfél éve találkozott vele utoljára. Mint régen, akkor is óriási volt az öröm, de csak kevés idejük volt együtt – egy rövid hazalátogatás külföldről. Aztán mindketten élték tovább az életüket, messze egymástól. Most újabb találkozás állt küszöbön, sőt, egy egész együtt töltött hétvége. A gondolattól is elöntötte a jóleső nosztalgia, pedig nem volt olyan régen – talán éppen tíz éve – amikor a két egymást testvérként, vagy annál is jobban szerető gimnazista tizenéves szinte minden szabad pillanatát együtt töltötte.

Környezetük kicsit gúnyolta is őket emiatt, de nem történt közöttük semmi, amit a többség szexnek vagy szeretkezésnek hívott volna. Furcsa keveréke volt ez a szerelemnek és a szeretetnek, amelyben lehet, hogy mindketten kívánták volna, de sosem mentek túl egy „bizonyos” határon. Egyszer-kétszer rezgett a léc, amikor sokat meleg párnak gondolták volna őket, de nem voltak sem melegek, sem pár. Barátok, akik őszintén szeretik egymást. Megosztottak egymással mindent, és leginkább ez adott okot a környezetüknek, hogy legalábbis furcsán nézzenek rájuk.

Néha megosztották az ágyukat is egymással, ha egy este túl hosszúra nyúlt egy diszkóban vagy sörözőben és valamelyiküknek nehezebb lett volna hazajutni. Természetes volt ez és őszinte – legalábbis nekik – semmi rosszat nem láttak ebben. 

Most, hogy hosszú idő után küszöbön állt egy közös hétvége, szinte lerohanták a régi emlékek. És ki tudja miért, szinte kivétel nélkül a „lécrezgetős” emlékek. A régi szeretet érzése talán kicsit megkopott, de fájdalmas nosztalgia és hiányérzet keveredett mellé. 

Két nap múlva érkezik! 

Eszébe jutott egy alkalom, amikor jópár napig egyedült volt otthon, és persze kihasználták az alkalmat, hogy majdnem egy egész hétig együtt lakjanak. Este filmek és persze tiltott szeszesitalok, nappal iskola, majd a délutáni csavargás vagy foci után este megint film, italok és alvás – mindketten az ő nem túl nagy ágyában, már csak megszokásból is, hiába lett volna még üres ágy, hiszen nem volt otthon senki más. A szülők hazaérkezése előtti utolsó, péntek este is hasonlóan telt.

Felkészültek sörrel és némi egyébbel is majd a kanapéra ültek a filmhez. Talán mert az utolsó este volt ez együtt, vagy valami más miatt, de a szokásosnál is közelebb ültek egymáshoz a nem túl nagy kanapén.

 Az egymáséhoz simuló combok és vállak melege rögtön hiányozni kezdett, amint valamelyikük mozgolódott egy kicst és eltávolodtak egymástól, hamar megtalálták egymást újra, hogy összesimuljanak. A szokásos buta akciófilm közben jónéhány sör elfogyott, már a röviditaloknál tartottak. Aztán a filmnek vége lett és következett a távirányító nyomkodása. Egyikük sem tudta, melyik volt az a pillanat, amikor nevetgélős küzdelem kezdődött a távirányítóért.

Először csak megpróbálták egymás mellett ülve elvenni egymástól, aztán az italgőzös emlékeken át látta, ahogy a kanapén egymásba gabalyodva szorítják egymást és lihegnek a birkózás okozta kimerültségtől. Az utolsó emlék a kanapéról az, hogy a távirányító a földön hever, ő pedig alul fekszik, rajta a barátja, még mindig szorítva egymást, mintha mozdulatlanul birkóznának. Aztán hajnaltájban felébredt. Még mindig a kanapén voltak, az oldalukon feküdtek egymás felé fordulva.

Egy pléd volt rajtuk. A barátja valószínűleg korábban felébredt és elment egy plédet keresni. Aztán visszafeküdt ide, szorosan mellé és betakarta magukat. Ez a felismerés megdöbbentette és valami végtelen megnyugvással töltötte el. Az  egymásén pihenő combok és az egymást átölelő karok melegsége mellett érezte barátjának forró leheletét, szinte milliméterekre az arcától.

A szeretet egy furcsa, mély, fizikai vággyal átitatott érzése öntötte le; ennyire még sosem vágyott valami vagy valaki után, ráadásul ez a valaki most ott van és örömmel van ott. A melegség érzése szinte hullámokban járta át. Az utolsó emléke, mielőtt visszazuhant volna az alkoholos, fáradt álomba, hogy karját szorosabban fonta barátja köré, lábaival szinte körbefonta a fiú lábait és mellkas a mellkashoz simulva, szoros ölelésben vonta magához. Olyan szorosan, hogy talán fel is ébresztette vele, de erre már nem emlékezett.

 Reggel, amikor felébredt, már csak lazán egymásba gabalyodva feküdtek mindketten a pléd alatt. Aztán lassan feltápászkodtak és a másnaposságtól nehézkesen mozogva, szótlanul elkezdték a takarítást… Milyen régen volt!


Figyelem, felnőtt tartalom! Ha még nem töltötted be a 18! évet, akkor hagyd el az oldalt!