Petting 18+

Testnevelés órán az osztály nyújtott. A szokásos angol spárga, gátülés, nyújtás előre a lábakhoz, illetve páros gyakorlatok. A testnevelés tanárnak volt egy olyan szokása, hogy akin látja, hogy kötöttebb az izomzata, arra egy kicsit ránehézkedett. Pont ugyanezt csinálta Dórával is. Mindenki arra lett figyelmes, hogy fájdalmai lettek és sírt. Mint kiderült meghúzódott a lába. Ennek az oka az volt – mint utólag kiderült -, hogy nem melegített be. Az óra hátralévő részében ki is kellett ülnie a padra. A végén át sem öltözött, csak a fájdalomtól bicegve ment a következő órára.

A maradék két órán csendben búslakodott és írta a feladatokat a füzetébe. Gergő nagyon sajnálta szegény lányt. Általában mindig cserfes, életvidám volt, most pedig pont az ellentéte. Mintha kicserélték volna a személyiségét. Ránézésre százhatvan centiméter magas, nagyon vékony, egyenes, vállig érő barna hajú. Testi adottságai és a kedve együttesen nagyon a sebezhetőség látszatát keltette. Nem hagyhatta, hogy szomorú legyen.

Az utolsó óra után oda is ment hozzá. Csak ketten maradtak a teremben.
– Szia Dóri.
– Szia.
– Hogy van a combod?
– Fáj. Nagyon meghúzódott.
– Sajnálom. De ha gondolod, akkor szívesen megmasszírozom neked.
– Tessék?
– Segíthetek, hogy hamarabb regenerálódjon.
– Hát jó, rendben van. – válaszolta kis habozással, és közben még egy mosolyt is megengedett magának.

Gergő kérésére felült a padra, a fiú mellé állt. Kezét a jobb combja belső felére tette. Megkérdezte, hogy mit érez. Ő erre azt válaszolta, hogy melegséget. Dörzsölgetni kezdte, mejd egyre erősebben masszírozni. Nagyon lassan elkezdett feljebb vándorolni a keze a nadrágján, míg el nem ért a szeméremdombjához. Dóra erre hirtelen felfigyelt.

– Te meg mit csinálsz?!
– Csak olyat, ami neked jó.
– De nem ezt beszéltük meg.
– Mondd, hogy nem esik jól.
– Hát..ehm…
– Mondd!
– Nem tudom! Igazából nagyon is jól esik. Csak…
– Csak?
– Csak nem erre számítottam.
– Akkor folytassam?
– Igen, ha megkérhetlek rá.

Két ujjal kezdte el dörzsölgetni a csiklóját. A másik kezével a karját simogatta. Ő lehunyta a szemét és nagyokat sóhajtozott.

Arcából tisztán ki lehetett olvasni az érzelmeit. A föld felett járt. Úgy érezte magát, mint egy angyal szárnyakkal. Számára megállt az idő. Elvesztette az időérzékét. A pillanatnak élt. Megszűnt a világ. Csak ő volt és az ujjak, melyek egyre gyorsabban és gyorsabban dörzsölték. Szaporázta a légzését, kezével a pad sarkát szorította. Majd azegész teste megremegett és egy elfojtott nyögés kíséretében ért el a csúcsra.

Hanyatt feküdt a padon. Elfáradt. Hatalmas utazáson volt és még csak most jött vissza. Gergő megvárta, amíg rendezi a légzését, majd megkérdezte:

– Most már jobb?
– Sokkal. Nagyon szépen köszönöm!
– Ugyan, hagyd csak. Te is megtetted volna értem.
– Ezek után biztosan. – mondta nevetve. – Jövök neked eggyel.

Még egy kicsit beszélgettek, majd elindultak haza. Gergő jobbra, Dóri balra.


Figyelem, felnőtt tartalom! Ha még nem töltötted be a 18! évet, akkor hagyd el az oldalt!