Nyilvános maszti

A libegő zökkent egy nagyot, majd hirtelen megállt. Aztán újra elindult, majd ugyanolyan hirtelen újra megállt. Az ülések furcsán imbolyogtak, az emberek ijedten forgatták a fejüket. Ivett csodálkozva nézett körül, a felvonó többi utasa is érdeklődve nyújtogatta a nyakát, de nem lehetett látni semmit. Ivett mellé, az ellenkező irányban, pont egy üres szék került, csak a következő ülésen üldögélt egy magas, jóképűnek tűnő srác, szintén egyedül. Ó, anyám – gondolta Ivett. Nem tudott volna még pár másodpercig működni ez a vacak? Menj még egy icipicit előre, kérlek! De a felvonó nem mozdult, sőt, recsegni kezdtek a hangszórók és egy kissé ideges hang a következő szöveget zörögte a hegyoldalba: Műszaki hiba miatt a libegő előreláthatóan öt-tíz perc múlva indul újra, addig kérjük az utazók szíves megértését és türelmét. Még mondott valamit arról is, hogy az utasok ne emelgessék a biztonsági kart és ne próbálják elhagyni üléseiket, aztán újra csend lett. Azt nem mondta, hogy masztizni sem szabad – mosolyodott el Ivett, majd az ajkába harapott és a fiúra pillantott. A srác is őt nézte, szelíden mosolyogva, aztán elkapta a tekintetét és körbenézett, mint aki csak a tájat, meg a libegőn csendben üldögélő többi embert akarná megnézni magának. A helyzet végül is ideális – gondolta magában Ivett. A srác mögött nem ült senki, sőt, az Ivett előtti ülésen sem, tehát ha előadást kíván tartani, akkor igencsak ideálisnak mondható a helyzet. Két kezét maga elé tette a combjára, aztán végtelenül lassan, nyitott tenyerét a textilre tapasztva felhúzta a szoknyáját, amennyire csak lehetett. Remélem nem most indul el – gondolta, miközben félig lehunyt szemhéja alól a fiút figyelte. A srác kinyújtott nyakkal, mereven leste Ivett minden mozdulatát. A lány megigazította derekán a szoknyát, aztán kicsit lejjebb csúszott az ülésen, majd amennyire csak tudott, a szűk helyen a fiú felé fordult és lazán szétterpesztette a lábát, hogy aztán rögtön a fehéren világító bugyijára tegye a kezét és össze is zárja a lábát. A szíve majd kiugrott a helyéből, a tenyerén pedig érezte, hogy a forró puncilé lassan átitatja a falatnyi kis bugyit, ahogy a kezét magához tapasztja. A srác közben fészkelődni kezdett, kezével ő is a nadrágját igazgatta, aztán mikor valamennyire kényelembe helyezte magát, tovább figyelte mereven a lányt. A kezedet bezzeg ottfelejtetted – kuncogott magában Ivett, miközben lassan simogatni kezdte a szeméremdombját, egyelőre csak így, a bugyin keresztül, a tenyerével. Aztán lassan szétnyitotta a combját és a bal keze mutatóujjával egészen mélyen beleszántott a puncijába, de még mindig a bugyin keresztül. Micsoda egy büdös, szó szerint büdös ribanc vagyok- gondolta, miközben mélyet szippantott a körülötte áradó punciillatból. Ideje lenne megkóstoljam magam – mosolyodott el, majd bal kezével félrehúzta a nedvességtől tocsogó textildarabot és jobb keze középső három ujjával olyan mélyen felnyúlt magának, amennyire csak lehetett. Forró és illatos vagyok – gondolta elégedetten, aztán a finoman nyálkás ujjait a magasba emelve kinyújtotta a nyelvét, hogy az épp lecseppenni készülő puncilé még pontosan a szájába érkezzen. A fiú mereven előreszegezett nézéssel nézte a csodát, aztán előrehajolt, miközben kezével lassan simogatni kezdte a nadrágját. Most Ivett felemelkedett az ülésről, egyetlen ügyes mozdulattal lehúzta a bugyiját, aztán combját összezárva a szandálján keresztül megszabadult a fölöslegessé vált ruhadarabtól és egy hanyag mozdulattal kiejtette a kezéből, maga mellé, a mélybe. A srác előrehajolva követte az eldobott bugyi pályáját, aztán kicsit értetlenkedve nézett rá a lányra, mint aki azt mondja: legalább megpróbálhattad volna átdobni. Hihi, még mit nem, a puncilé drága dolog, ki kell azt érdemelni – nevetett gondolatban Ivett, aztán hátradőlt és lehunyt szemmel simogatni kezdte magát. Néha felnézett, de a libegő ugyanúgy állt, mint azelőtt, a srác ugyanolyan meredten bámulta őt, mint néhány perce, senki és semmi nem állta hát útját egy finom és alapos masztizásnak.

Atyavilág, mekkora egy ribanc vagyok – gondolta, miközben kéjesen újra feldugta magának a három ujját. Forró volt és tág és nagyon-nagyon lucskos, ezért újra a szájához emelte a kezét és lassan és kéjesen újra lenyalta az ujjait, miközben a bal kezével simogatta magát tovább. Közben résnyire nyitotta a szemét és a fiút figyelte, aki továbbra is mereven előrehajolva bámult, mozdulatlanul, mint egy szobor. Kár, hogy ilyen kevés a itt hely és a popsilyukamhoz hozzá sem férek. – gondolta pajkosan. Akkor lenne itt nézés és bámulás – tette hozzá magában mosolyogva, aztán újra lehunyta a szemét és újra átadta magát a lucskos gyönyörnek. Ebben a pillanatban a hangszórók újból recsegni kezdtek. Jaj, ne! – gondolta Ivett rémülten kipattanó szemekkel és nyomban összeszorította a lábait. Meghalok, ha nem fejezhetem be magamat – folytatta és arra gondolt, hogy fent, a gépháznál miért nincs egy másik miniszoknyás Ivett, aki szintén bugyi nélkül és szintén nagyon merészen és kitárulkozva kissé lassítana a javítás folyamatán. Kedves utasaink, további türelmüket kérjük, a felvonó hamarosan újraindul, addig is ne hagyják el üléseiket és ne lengessék azokat – mondta a hang, mire Ivett lelkébe mennyei béke szállt, újra lehunyta a szemét és a változatosság kedvéért most lazán összekulcsolt lábakkal simogatta magát tovább. Nem érdekelte semmi és senki, csak egyszerűen átadta magát a gyönyörnek, miközben egész testét átjárta a kéj. Már a fiú közelsége sem izgatta, a táskáját egy laza mozdulattal az ölére húzta és most már kitárulkozás nélkül, a külvilágot kizárva simogatta magát tovább. A következő pillanatban a felvonó halk surrogással elindult, Ivett lustán felnézett, látta, hogy a fiú tátott szájjal próbál valamit mondani neki, aztán elhaladt egymás mellett a két ülés és csak jóval később ért el a füléig és a tudatáig a hang, ahogy a srác kétségbeesetten hátrafordulva átkiabál neki: Várjál meg lent! – de bátortalannak és szánalmasnak tűnt az egész, ezért Ivett kicsit megvetően sziszegte magában a választ: Át kellett volna másszál, vagy legalább megpróbáljad a lehetetlent, kisöcsi, nem csak némám bámuljál! Lenézett és látta maga előtt a fogadóállomás épületét. Még néhány perc – gondolta magában, de a lázas állapot lassan elmúlt. Egy nagy és kemény farok kéne most neked. Vagy esetleg kettő. Netán három – gondolta magában. Aztán elmosolyodott. Igen, várni fogok lent. De csak egy kicsit. Pontosan addig, míg a felső állomáson rám vigyorgó három derék néger fickó is leér. Biztosan rájuk férne egy kis idegenvezetés. – nevette el magát, aztán megigazította a szoknyáját és ügyesen lelibbent az ülésről. Akkor vette észre a szélesen mosolygó, Felvonóüzemeltetés feliratú polót viselő és nyakában messzelátót hordó középkorú férfit, aki középen, a lassan átforduló vízszintes kerék előtt állt. Phúúúúú – gondolta Ivett miközben rettenetesen elpirult, és gyorsan lefutott a lépcsőn. Amekkora egy buta ribanc voltál, erre nem is gondoltál, igaz? – tette fel magának a kérdést, aztán újra elmosolyodott.


Vélemény, hozzászólás?

Figyelem, felnőtt tartalom! Ha még nem töltötted be a 18! évet, akkor hagyd el az oldalt!