Kalandozások – Klárika motyóka

Klárival már jó ideje ismertük egymást. Velem egyidős volt, korábban együtt táncoltunk. Ezalatt jól belém is esett, nekem viszont sajnos sosem jött be annyira, hogy foglalkozzak vele. Nem volt csúnya, de nála szebb lányt sem nehéz találni. Majdnem derékig érő, hosszú barna haja volt, aranyos arca, és telt, de arányos teste. Visszahúzódó, ártatlan típusnak ismerte mindenki, így pasiknál eddig nem igazán járt szerencsével. Sokáig zaklatott, próbált írogatni, összehozni valamit, de szegényke nem sokat értett a kavaráshoz, így rögtön átláttam rajta. Egy idő múlva ráunt és abbahagyta, de ilyenkor elég egyetlen szikra, hogy az egész máglya újra lángra lobbanjon.

Így történt, hogy egy rosszabb pillanatomban talán szánalomból, talán viccből, elhívtam kávézni. Úgy gondoltam, beszélgetünk majd, ő is örül, hogy velem lehet, én is elütöm valamivel az időt. A házunktól talán 200 méterre volt egy cukrászda már ősidők óta, ami vasárnap is nyitva tartott, ezt szemeltem ki magunknak, akkor még minden hátsó szándék nélkül. Szegény teljesen odavolt, mikor felvetettem neki az ötletet, noha próbáltam valahogy burkoltan a tudtára adni, hogy ez még semmit nem jelent.

Eljött hát a nagy nap, ami csak ugyanolyan volt, mint akármelyik másik. Lezuhanyoztam, és mint ilyenkor mindig, a tükörbe néztem. Sportos, de talán kicsit vékony fiatalember nézett vissza rám. „Megteszi”- mondtam magamban. Felvettem valami laza ruhát, de figyeltem, hogy mégis megnyerő legyek, amennyire csak tudok. Beállítottam a hajamat, megborotválkoztam, parfüm, stb. hadd érezzen Klári egy kis törődést, amiből fiúktól nem igazán kap sokat. Vasárnap 10 órára beszéltem vele meg a találkát egy kis téren, ahol kellemesen el lehet időzni, ha esetleg a kávé nem jönne össze. Szokásomhoz híven pontosan negyed órával tíz előtt a helyszínen voltam, és vártam. A pár nappal ezelőtti kalandom jutott eszembe. Egy kis termetű, vékony, sötét hajú leányzó.

Emlékszem, Katinkának hívták, még meg is dicsértem, milyen különleges neve van. Nálam 2-3 évvel fiatalabb volt, de ez egyáltalán nem zavart, őt meg még vonzotta is. Valami bulin találkoztunk, és az egyik közeli szórakozóhely mosdójában kötöttünk ki a végén. Úgy tűnt, mintha elhatározta volna, hogy aznap este kurvát játszik. Nem kellett sokáig biztatni, a gatyám gyorsan lekerült rólam, ő pedig nekem esett. Amatőr lelkesedéssel szopott le, mindent beleadott; karjaival átölelte a lábamat és úgy nyomta hímtagomat ajkai közé. Szája apró és istenien forró volt, így nem kellett nekem sok. Mikor jeleztem neki, engedte, sőt kérte, hogy kicsi, de formás melleire menjek el. Kéjesen végigkente magán, majd lenyalta ujjairól. Ekkor elkezdtem csókolgatni, először a nyakát, majd egyre haladtam lefelé, amíg csak el nem értem a célterületet. Talán életében először borotvált puncija az ital és a vágy hatása alatt szinte tocsogott, és én örömmel nyaltam egyre mélyebbre magamat kelyhében, miközben enyhén és lassan ujjaztam. Néha csak a kezemet használva, combja belső oldalát harapdáltam, végigcsókoltam a hasát, melleit, vagy számmal maradva az édes vájatnál, kezeimmel kényeztettem finom kis testének többi részét. Lihegett és sóhajtozott az orgazmus alatt, lábai remegtek, és fejemet úgy nyomta az ölébe, hogy szinte fájt. Azt mondta, ezt sosem fogja elfelejeteni. A dugásig ellenben nem jutottunk el: meglehetősen részeg volt, és nem akartam, hogy később megbánja, hogy velem vesztette el a szüzességét, de plusz egy telefonszámot mindenképpen megért.

Gondolataimból a villamos csikorgása riasztott fel. „Ezzel kell jönnie”-gondoltam, és csakugyan úgy is volt. Klári fülig érő mosollyal szállt le és indult felém a téren keresztül. A mosoly mindenkit megszépít, így volt ez vele is, és azon kaptam magam, hogy az eddigi kelletlen hozzáállásom helyett szívesen csinálom ezt az egészet. Felvillant bennem pár emlékkép a táncpróbákról, a műsorokról, és egészen kellemes nosztalgia fogott el. A táncosok között megszokott három puszi után lassan sétálva elindultunk a cukrászda felé. Az idő gyönyörű volt, olyan igazi tavaszi lélekemelő napsütés, amely jót tesz az ember egészének. Közben egy halom dolog szóba került, a tánctól a sulin keresztül a barátokig, továbbtanulás, az idő, de a pasik-csajok témát szándékosan kerültem. Klári kezdeti zavara is oldódni látszott, így hát az út kedélyes és vidám hangulatban telt el.
Odaérve megállapítottuk, hogy „De nagy arca van a napnak”, és jegeskávét rendeltünk. A beszélgetés minden akadály nélkül folyt tovább, ha el is fogyott a mondanivalónk, mindig ott voltak a közös táncos emlékek. Egy jó órányi kedély és nevetgélés után a mosdóba kéredzkedett, így én megint gondolataimba merülhettem:
„Egészen kellemes vele..olyan mint egy jó barát…és hát jó barátból nem egyet dugtam már. Vajon szűz még? Elég valószínű..talán még nem is maszturbált soha. Szeeegény…de amilyen ártatlan, nem is biztos, hogy vágyik rá. Borotválja? Nem hinném…de hát kit zavar az? Hm. Mi lenne haaa…? De nem, nem! Hagyd már magad! Vagyiss… Hát, majd meglátjuk. Egyelőre a lehetőséget teremtsük meg.”-mondtam magamban, kissé magamat is összezavarva.

-Visszatértem! – hangzott Klári hangja.
-Már féltem, hogy bajod esett – válaszoltam, egy kis extra kedvességgel a hangomban. Most már nem a baráti csevegés volt a célom. Látni akartam, mit tudok kihozni ebből az egészből.
-Kérsz még esetleg inni valamit? – kérdeztem, egyik szememmel sejtelmesen hunyorítva, hogy érthesse a célzást, ha egyáltalán annak veszi.
-Tudod…egy sör nagyon jól esne, de kávé után…nem is tudom.
Nem értette a célzást, de a végeredmény ugyanaz lett. Magamban felnevettem. „Ezaz!”-gondoltam. Ez aztán gyors volt.
-Sör? Egyáltalán nem rossz ötlet, sőt! – mondtam, figyelve arra, hogy észrevegye a tetszésemet.
-Te is innál? – kérdezte Klári azzal a mindig aranyos arcával.
-Persze – válaszoltam – de sajnos itt eléggé vizezik. Csoda, hogy egyáltalán adnak, elvégre ez egy cukrászda.
-Igazad van – mondta szomorúan – és gondolom minden más hely zárva van ilyenkor.
-Elég valószínű. – lebiggyesztettem az ajkamat, de rögtön utána felcsillant a szemem – De most jut eszembe, van nekem söröm.

Tudtam, hogy ez itt most kockázatos pont, de más lehetőség nem igazán volt. Ha a rajongása nem múlja felül az ártatlanságát, akkor füstbe megy minden. Nem mintha valami hatalmas veszteség lett volna, persze…
-Apum régi lakása, ott van sör. Jó hideg! Ha gondolod, odamehetünk, innen alig két perc séta.
-Nem, én…nem akarok zavarni…meg nem is terveztem, csak azt, hogy..hogy hát itt…-dadogta, láthatóan vesztésre álltam.
-Ne aggódj, szín üres az egész lakás. Kiülünk a teraszra és folytatjuk a beszélgetést, oki? – mondtam a lehető legmeggyőzőbb hangomon egy kis mosolyt szúrva a végére. Ha el tudom érni, hogy belegondoljon, eszébe jusson a hangulat, akkor nyertem. Így is lett.
-Hát jól van, megpróbálhatjuk! – mondta, és ő is elmosolyodott az új élmény ígéretére.
-Remek! – nyugtáztam magamban a sikeres küldetést – akkor, indulhatunk is.
Fizettem, és útnak indultunk. Útközben Klári legnagyobb örömére kezünk összeért egy másodperc törtrészéig, s ennek köszönhetően egy, a számára romantikusan kínos pillantást is elkaphatott tőlem. Végül megérkeztünk a házhoz.
Nagy, kertes, budai ház volt, nyugodt, mint az egész környék, és tökéletes mindenre amit egy magamfajta fiatal kívánhat. Klárit a nappaliba vezettem, ami világos volt és tágas, leültettem, és hoztam is neki egy sört. Majd fogtam a két nyugágyat, a teraszra vittem őket, és a saját sörömmel a kezemben hívtam ki Klárit.

Az idő továbbra is gyönyörű volt, a beszélgetés továbbra is kellemes, és a kávé, a nap és a két, négy, majd hat sör együttes hatása lassan kezdett meglátszódni. Ha lehetett, még jobban feloldódtunk, néztük a napot, egymást és nevettünk. Klárin egy testhezálló rövid farmergatya volt, amely hosszú combjának egy részét látszani engedte, fölötte egy világos színű top, amelyen egész halványan átlátszódtak az egyszerű, fehér melltartó vonalai. Idilli látvány volt, és idilli érzés ott ülni, és csak lenni. Sör, nap, lány…mi kellhet még?
Ahogy egyre többet legeltettem a szemeimet Klári idomain, a beszélgetés elkerülhetetlenül a pasik-csajok jól ismert témájára terelődött. Klári nyitott volt és őszinte, a dolgom pedig egyszerű.
-És Klári, neked már volt pasid valaha? -kérdeztem, miután többé-kevésbé őszintén szót ejtettem a saját nőügyeimről is. Máskor ez rettenetesen vékony jég lenne, ám ebben a helyzetben tökéletesen vitte tovább a beszélgetést.
-Hát…volt már pár fiú akit annak is nevezhetnénk…meg volt olyan is, aki nem jött össze.
„Neeem, nem, nem, nem errefelé megyünk.” – gondoltam magamban.
-És aki volt, vele meddig jutottatok el?
-Hát csókolóztunk, simogatott, de még azért az eléggé gyerekszerelem volt.
-És te sosem vágytál többre? Vagy újra erre? – faggattam tovább.
-Talán…de nem vele. Most már nem is keresek olyat akiről nem tudom, hogy sokáig kitart majd mellettem. Szerintem az úgy a szép.
-Hát nem mondasz butaságot – mosolyogtam. Felálltam, és a korláthoz léptem, majd rágyújtottam egy cigarettára. A sörök után most ettől szédültem csak meg igazán. – Te nem kérsz egyet? – kérdeztem – ne aggódj, nem szoktatlak rá.
-De csak a te kedvedért! – mosolygott pajkosan.
Elővettem egy másik cigarettát, a szájába adtam és meggyújtottam neki.
-Így csináld! – mutattam – beszívod,…és levegőt veszel rá…látod?
-Fuu, tiszta felnőttnek érzem magam! – nevetett köhécselve Klári.
-Joggal. – válaszoltam, és játékosan átkaroltam a vállát. – Hát nem hangulatos? – mutattam a teraszról elénk táruló gyönyörű kilátásra.
-Nem is tudom, mikor éreztem ilyen jól magam. Köszönöm. De a sör azért az én ötletem volt! – mosolyodott el újra.

Éppen le akartam venni válláról a kezemet, amikor közelebb húzódott hozzám, majd fejét a vállamra hajtotta. Még egy ideig néztük az előttünk elterülő tájat, majd Klári felnézett rám, és így szólt:
-Én úgy sajnálom, hogy annak idején nem jöttem be neked. Nagyon nem vagyok jó csaj?
-Klááári…ne hozzám mérd a pasik ízlését – mosolyogtam megnyugtatóan – akkor nagyon nem is voltam kapcsolatkereső állapotban, tudod…de biztos vagyok benne, hogy rengeteg pasinak nagyon is bejössz.
-De én most rád vagyok kíváncsi! – kuncogott. Úgy látszik ez a sok sör igen váltakozó hangulatba hozta. – Neked bejövök? Szerinted szép vagyok? Szexi vagyok?
-Jaj, hát most osztályozzalak le? – mosolyodtam el én is – igazság szerint nekem is bejössz…
-TÉNYLEEG?! – vágott a szavamba nevetve – uu, uu és mi jön be rajtam?
-Hát lássuk csak – kezdtem, miközben valamiért a „bingo” szó jutott eszembe – az alakod gyönyörű, arányos vagy, de van is mit fogni ha arról van szó, az arcod aranyos, sőt cuki, mint egy kis egérkéé – puszit nyomtam az arcára majd folytattam – a bőröd sima és szép, a hajadért meg egyenesen odavagyok.
Nevetséges közhelyek voltak ezek mind, de nálam a cél mindig szentesíti az eszközt. Klári valóban nem sok bókolást hallhatott viszont az életében, mert ismét fülig ért a mosolya, és csak úgy sugárzott a szerelem a tekintetéből.
-Jajj, úgy imádlak! – kiáltotta, és félénkségét legyőzve felugrott rám.

Táncos korunkban imádtam, hogy termete ellenére pehelykönnyű volt, és ez most sem okozott nehézséget. Felkaptam, megfordultam vele, miközben karjait a nyakamon pihentette. Homlokunk és orrunk összeért, mellkasával hozzám simult. Az anyagon keresztül is éreztem, hogy mellbimbói megkeményednek, és egyre gyorsabban veszi a levegőt.
-Egy csókhoz közelebb már nem is lehetnénk – pihegte, és ebben tökéletesen egyetértettem vele. Éreztem, hogy lassan nekem is szűk lesz a gatyám, elvégre az ösztön az ösztön.
-Mire várunk akkor – kacsintottam rá, és ajkaink máris összeforrtak. Vadul csókolt, mint aki nem ért hozzá, de elszántan törekszik a maximumra. Nyelvünk össze-vissza dúlt a másik szájában. Egyik kezemmel tartottam, a másikkal végigsimítottam a testét, le a hátán, végig a feneke ívén, ami ebben a pózban még kerekebbnek tűnt, majd vissza a derekára, a nyakát, majd az arcát simogattam. Miközben tovább csókoltam, megfordultam, és karjaimban vittem be az ágyra. Melléfeküdtem, ő hozzám simult, és tovább folytattam testének felfedezését a kezeimmel. Benyúltam a lenge top alá, éreztem bőre simaságát. Mikor végre melleihez értem, egészen halkan felsikkantott, de ekkor már a nyakát csókolgattam, s ez belefojtotta a szót. Éreztem, hogy libabőrös lesz a melle, bimbója ismét megkeményedik, és hallottam, ahogy a rég várt gyönyör érzetétől felsóhajt.

Elkezdtem megszabadítani a ruháitól, mivel az én ingem a hentergésben lecsúszott rólam. Nem telt bele sok idő, és ott feküdt előttem fehérneműben. Imádtam ezt látni. Egyszerű, világos melltartó volt rajta, amelyből csókolgatásom eredményeképpen egyik rózsaszín bimbója kikandikált, és a melltartóhoz illő bugyi, amely teljesen átlátszott a nedvességtől. Úgy tűnt, mintha nem borotválná, szőrzete mégis gyönyörűen keretezte a sötétpiros nyílást, amely vággyal csillogott. Haja, amely örökké be volt fonva, most kibomlott, és sötét terítőként terült el mellkasán és az ágyon.
-Imádlak – suttogta, de nem mondhatta tovább, mert fölé hajoltam, és melleit felváltva csókolgatva kezemmel lassan elindultam lefelé. Egyből a bugyi alá nyúltam és végighúztam két ujjamat a nedves vájatában. Rettenetesen fel volt izgulva, kéjnedvei kicsorogtak a nyílásból, már amennyit engedtem. Lassan elkezdtem masszírozni a csiklóját, miközben hüvelykujjammal a szeméremdombján támaszkodtam.
Feljebb húzódtam, és izgatása közben mélyen a szemébe néztem. Száját kinyitotta, szemeiből ezt a szót lehetett kiolvasni: „Még!”
Általában nem idegenkedek a beszédtől szeretkezés közben, de ez most sokkal intimebb volt annál, minthogy szavakkal kelljen elközönségesíteni.

Ezután hasát kezdtem el csókolgatni, majd hirtelen elhúzódtam, széttártam lábait, és látván, hogy saját nedveitől ázott bozontja egyáltalán nem zavar be, erőteljesen, hosszan belenyaltam forró, csöpögő puncijába. Erős íze volt, de egyáltalán nem rossz. Nyelvemmel hosszasan, lassan jártam fel-le, miközben Klári lihegett és sóhajtozott az élvezettől. Nem telt bele sok, amíg két nyögés között megpróbált megszólalni:
-Mind…járt…elél – itt egy hatalmasat nyögött, mert nyelvemmel lyukának környékét kezdtem el kényeztetni – ELFOGOKMENNI! – hadarta el végül.
Erre a pillanatra vártam. Mikor láttam, hogy a gyönyör előörse végighullámzik testén, mutatóujjam egy részét, vigyázva, hogy érintetlen szemérmét meg ne sértsem, feldugtam a nedves forróságba, és gyorsan fel-le kezdtem mozgatni, miközben nyelvem továbbra is csiklóján és kisajkain táncolt.
Klári teste megfeszült, szemei tágra nyíltak a meglepetés és a gyönyör hatására; csípőjét a magasba tolta, és hangosan nyögött. Egészen önkívületi állapotba került, lihegett, mint egy versenyló, kezei a lepedőt karmolták. Szemeit visszacsukta, fejét és ezzel együtt gyönyörű haját ide-oda dobálta. Kielégült puncijából kéjnedvek folytak, egész patakban, megnedvesítve az ágyat, a kezemre spriccelve, és összefröcskölve combjait. Teljes extázisban volt, és iszonyatosan beindított, ahogy néztem a lányt, aki élete legnagyobb orgazmusát éli át, és akit kiskora óta ismerek. Én pedig folyamatosan nyaltam és ujjaztam amíg orgazmusa teljesen el nem múlt, de ez jó két percbe is beletelt. Újra felegyenesedtem. Klári ott feküdt előttem elázott, lüktető pinával, a vágytól lihegve. Fejét oldalra vetette, szemét még zárva tartotta; talán szégyellte, talán megvárta amíg az orgazmus utolsó utórezgése is elhagyja.
Aztán elmosolyodott, lassan kinyitotta nagy, barna szemeit, és rám nézett.
-Köszönöm – suttogta, és arcán tényleg alázatos hála tükröződött – még soha senki nem csinált ilyet velem.

Elbizonytalanodtam. Két válaszlehetőség pattogott a fejemben, és mindkettő csak még több bizonytalansággal kecsegtetett. Végül kiböktem azt, amelyet a szívem – és a kőkemény férfiasságom – diktált:
-Gondolod, hogy csak ennyi volt? – kérdeztem, és játékosan szomorú arcot vágtam – Hát velem mi lesz?
-Én… – dadogta – én még sosem…csináltam olyat, én még nem nyúltam fiúhoz.
„A pokolba is!” – gondoltam. Tudtam, hogy az orgazmustól valamelyest ki fog józanodni, de nem számítottam rá, hogy teljesen. „Márpedig itt nem állunk meg” -szántam el magam, mielőtt mosolyogva, idegességemet leplezve megszólaltam:
-Látod, akkor éppen itt az ideje, hogy elkezdd. Tudod, sosem késő, de minél előbb, annál jobb.
-Hát…megpróbálhatom – tért vissza a csintalan hangja.
-Ez az én Klárim! – mosolyogtam immár megkönnyebbülten és megcsókoltam – majd mondom hogyan csináld, rendben?
-Rendben! – egyezett bele ő is, és várakozva nézett rám.
Kibújtam maradék ruháimból, és az ágyra feküdtünk. Szorosan magamhoz húztam, nedves ágyéka a combomat áztatta. Csókolózni kezdtünk, közben megfogtam a kezét, rávezettem ágaskodó hímtagomra, s lassan elkezdtem mozgatni, hogy ráérezzen. Gyorsan belejött, és úgy verte nekem, mintha már rengetegszer csinálta volna, azonban még nem akartam elmenni.
-Fordulj meg! – mondtam – Az igazán jó lányok a szájukat is használják ám.
Megfordult, s félénken odahajolt a farkamhoz.
-Csak szép lassan… – irányítottam tovább – …nem sietünk sehova. Csak nyald meg először, nem foglak erőltetni.
Úgy is tett. Nyelve csodálatos érzés volt, talán pont a tudat miatt, hogy még sosem csinálta. Egyre sűrűbben nyalogatta duzzadó makkomat, majd figyelve, mint aki mindent jól akar csinálni, a szájába is vette.
-Ahhh, tökéletesen csinálod – dőltem hátra kellemesen csalódva.
Nyelvével folyamatosan hímtagom körül játszott, még akkor is, ha egy pillanatra kivette a szájából. Egyáltalán nem fogazott, de ajkainak rése mennyeien szoros volt. Mivel megfordult, most nekem pont kézre esett gömbölyű hátsója, amelyet simogattam, fogdostam, s néha duzzadt nagyajkai közé is letévedt a kezem; ezt rendszerint a farkam által elfojtott kéjes nyögéssel nyugtázta.
-Gyorsíts egy kicsit! – kértem – eszméletlen jó vagy.
És ez tény volt. Klári tökéletesen belejött a szopásba, és most bő nyállal kényeztette a férfiasságom hegyét, miközben egyre gyorsabban és gyorsabban verte.
-Imádnám, ha valahova rád mehetnék el – mondtam, mikor már éreztem, hogy közel a vég – megőrjítesz a testeddel.
-Mint például hova? – kérdezte kuncogva két cuppanás között.
-A melleidre, a seggedre, az arcodra, teljesen mindegy! – nyögtem, mire ő csak mosolygott.

Hirtelen megint megfordult, felült, majd fölém térdelt, úgy, hogy öle egészen közel került a hímtagomhoz, amelyen továbbra is teljes sebességgel dolgozott.
-Így jó? – kérdezte huncutul, láthatóan élvezve, hogy átvehette az irányítást – ez beindít?
-I…igen, kurvára! – nyöszörögtem – használd még a szádat, kérlek!
Erre ő hátrébb csúszott, selymes haja beterítette ágyékomat és combjaimat. Ajkai merevségem köré szorultak, és őrjítő sebességgel újra szopni kezdett, miközben kezei az én alkaromba kapaszkodtak.
Nem bírtam tovább, el kellett mennem. Izmaim összehúzódtak, megszorítottam Klári kezét. Ő, amint észrevette, átvette farkamat a kezébe és sebesen verni kezdte, úgy, hogy jó négy-öt lövésnyi ondó érte nyakát és puha melleit. Meglepetése izgalommal és élvezettel keveredett, sóhajtozva fürdött feltörő nedveimben, miközben én minden tagomban megfeszülve átadtam magam a pillanatnak. Mikor abbahagyta kezének egyre lassuló munkáját, felnéztem. Klári oldalt fekve simult hozzám, kipirult arcát a hasamon pihentette. Kezével még lassan masszírozta egyre gyengülő merevedésem. Keze és mellei úsztak a spermában, arcán büszke, de még mindig aranyos kifejezés ült.
-Ez olyan férfias volt! – suttogta – Gyönyörű látvány vagy ilyenkor.
-Te pedig mintha egész életedben ezt csináltad volna. – válaszoltam.
Felhúztam magam mellé, feje és hajkoronája most a mellkasomon nyugodott. Megcsókoltam a homlokát.

-Elfáradtál? – kérdeztem, látván, hogy nagyokat pislog.
-Nagyon…de azért majd még csinálhatjuk. – mosolygott ő is.
-Hiba lenne ennyiben hagyni – válaszoltam – de most mit szólsz, ha alszunk egyet? Majd utána megmosakszol.
De ő ekkorra már aludt. Karjaival ernyedten karolt át, amíg én a hajába túrtam. Megintcsak belegondoltam a helyzetbe. Ott feküdt rajtam gyerekkorom egyik barátnője, kócosan, teleélvezve, az állandó izgalomtól nedves puncival, és mosolyogva, lassan, egyenletesen lélegezve aludt. Ösztönösen végigsimítottam még egyszer a testét ahol csak értem, majd kezemet újra sötét fürtjei erdejébe fúrtam, és engem is elnyomott az álom.
„Imádom” – gondoltam még utoljára…


Vélemény, hozzászólás?

Figyelem, felnőtt tartalom! Ha még nem töltötted be a 18! évet, akkor hagyd el az oldalt!