Idegen városban – befejezés
Alig pár lépésre voltunk a zuhanyzótól, de nem jutottunk el odáig. Alaposan összegyűrtük egymás pólóját a vad csókolózásban, amikor néha elváltak egymástól az ajkaink, csak szorítottuk egymást egyet-egyet lépve valamerre. Ilyenkor a combjaival az enyémhez simult, fejét a nyakamba hajtotta és vadul nyakon csókolt, vagy a vállaimat puszilta végig.
Egészen elveszítettük már az önuralmunkat, amikor éreztem, hogy a kezével a pólóm alá nyúl és végigsimítja a mellkasom. Közben ismét egymásra találtak az ajkaink és összetapadtunk. A nyelvével az enyémet kereste. Egyszer finoman, egymás nyelvét alig érintve lágy puszikat adtunk egymásnak, aztán egyszer csak a nyelveink egymásra találva vad birkózásba kezdtek.
Tűzforróak voltunk már mindketten, ő lenyúlt a derekamhoz és felhúzta a pólómat. A szánk elszakadt egymásétól és lehámozta rólam a pólómat. Én is lenyúltam és felhúztam az övét, majd ledobtuk a pólókat a földre. Újabb szoros ölelés és egy rövid csókcsata következett. Éreztem a szívverését, ahogy a csupasz mellkasunk egymáséhoz simult, egy-egy csók jutott már a nyakakra és a mellkasra is, majd megint megéreztem a kezét, ahogy a derekamnál matat. Pár perces csata után már a nadrágok is a földön pihentek összegyűrve és egy szál alsóban öleltük egymást.
Kis idő múlva azért sikerült elvergődnünk a zuhanyzóig. Gondolkodás nélkül betolt az apró fülkébe, aztán ő is belépett és behúzta az ajtót. Megeresztette a forró vizet, ami folyamatosan zúdult ránk. Egészen vadul az apró zuhanyzó falának nyomott és szinte fájdalmasan a nyakamba csókolt. Őrületesen izgató volt, ahogy tudtam visszatámadtam és pár percig oda-vissza taszigáltuk egymást a csókolózás közben. A ránk zúduló vízben néha alig láttam őt, be kellett csuknom a szemem, csak éreztem a csókokat és a testét, ahogy az enyémnek feszül.
Elvesztettem az időérzékemet, sokáig egyre vadabbul harcoltunk egymás testéért, aztán egyszer csak elszakadt tőlem egy pillanatra. Az ölelésből és szorításból csak egy lágy érintés lett hirtelen, aztán már az sem. Állt pár másodpercig a zubogó vízben és egy eddig ismeretlen pillantást vetett rám. Furcsa keveréke volt a kedvességnek, vadságnak, türelmetlenségnek és valami hihetetlenül izgató hatással volt rám. Alig bírtam magammal, hogy ne támadjam le, hogy minden porcikánk összefeszülhessen és elhalmozhassam ezt a gyönyörű testet.
Valószínűleg megérezte a vágyakozásomat, mert a mosolya incselkedőre váltott, majd hirtelen közel hajolt és egy alig érezhető puszit nyomott a számra. Belementem a játékba és visszafogtam magam. Vártam egy keveset, majd végigsimítottam a kezem a mellkasán, de nem mozdultam. Nem erre számított, az volt az érzésem, hogy alig várja már a „támadást”. Megint közel hajolt, de ekkor már nem bírtam magammal. A dereka mögé nyúltam és magamhoz rántottam. Amennyire csak tudtam, magamhoz szorítottam és újabb csókcsata következett.
Az arcunk, a mellkasunk és az ágyékunk is szinte összeolvadt a szorításban, miközben ő is mögém nyúlt és magához szorított. Tudtam, hogy már nem sokáig tudok ellenállni ennek a csodálatos testnek, szinte az önkívületig felizgatott, és éreztem, hogy ő sincs már messze attól, hogy csupán egymás testének a szorításától és a csókoktól betetőzzük az élvezetet. Néhány másodpercen múlt csak, de egyszer csak megint éreztem, hogy megszűnik a szorítás és szinte ellök magától. Elzárta a vizet, kilökte az ajtót és szinte kirángatott a fülkéből. Csurom vizesen és meztelenül, ahogy voltunk, alig pár lépést tettünk csak és ledöntött az ágyra.
Nem érdekelt már semmi más, csak az, hogy kiélvezzem ennek a csodálatos testnek minden porcikáját. Elhalmozott csókokkal az arcomtól a nyakamon át a mellkasomig, aztán átfordultunk és egy rövid birkózás után felülre kerültem és én halmoztam el, ahol csak értem. Közben az ágyékunk egymásnak feszült, a combjaink szorították egymásét, ujjainkat egymáséba fonva szorította le az éppen felül küzdő az alatta lévő kezét az ágyra.
Egy-egy szenvedélyes harc között, ha néhány pillanatra képes voltam gondolkodni, akkor eszembe jutott, hogy az eddigi életem legjobb élményében van most éppen részem, és azt szerettem volna, hogy soha ne legyen vége.