Az ébresztő óra csörömpölése rázta fel nyugtalan, nyomasztó álmából. Kinyitotta a szemét, és a hálószoba üres mennyezetét látta maga előtt, melyre az álom utóhatása rajzolt néhány elmosódott látomást. Szíve hevesen vert. Emlékezett, valami felismerhetetlen, puhatestű rém kergette végig az éjszakán önmagukba torkolló folyosókon, fenék nélküli vermeken keresztül. Minden érzéke megnyílt…
Nem volt már az a nagy meleg, nem voltak sokan. Inkább csak férfiak, meg egy család és egy pár. Sokáig maradtunk, a végén már csak mi maradtunk meg néhány pasi. Nem melegek voltak,csak egyedül mentek ki, – gondolom. 🙂 Ekkor Józsi már apránként kezdett hozzám érni, simogatni, ott alul is.…