De ez már egy másik történet….
Délután hét órakor értem haza a vízilabdaedzésről. Rendesen kifárasztott a mai kondis edzés. 5 kilométer futás az uszoda körül, majd fekvőtámaszok, s lebegőülések garmadája következett, ezután néhány hossz a medencében, s az edzés végén ismét a kondíció növelő, az edző szavaival élve, a „levezető”, 5 kilométeres táv. Otthon az edzéscuccomat gyorsan ledobáltam az ágyra, ugyanis nagyon rossz szaga tud lenni, egy vizes törölközőnek, vagy az úszónadrágnak, ha egy hétig a sporttáskában hagyják. Amint végeztem a cucc kiteregetésével rávetettem magamat az ágyra, s úgy éreztem pillanatok alatt elnyom az álom, mikor édesanyám tudatta velem, hogy keresett Emese a törifüzetéért, amit a közelgő érettségi miatt kértem tőle kölcsön. „Azt üzeni, hogy este mindenképpen vidd át neki a füzetet, mert holnap röpit írnak. Az athéni demokrácia kialakulása a téma, és az csak az elsős füzetében van benne. Iparkodj, mert nemsokára a vacsora is készen lesz.” Persze pont az elsős füzetét kértem kölcsön, így hát 5-6 perc folyamatos szitkozódás után gyorsan magamra kaptam valami otthoni ruhát, hónom alá vágtam a füzetet, s elindultam Mesiék felé. Körülbelül 10 percre lakhattak, nem messze az utcánktól, de jelenlegi állapotomban ez a távolság is nagyon megerőltető volt. Utálom, hogy mindent az utolsó pillanatra halasztok. Simán elvihettem volna neki a füzetet a suliba, s akkor most nyugodtan alhatnék, amíg drága édesanyám fel nem ébreszt vacsora indokán.
Mesivel már az általános iskola első osztályában nagyon jó volt a kapcsolatom (már amennyire emlékszem az általános iskolás éveimre), de tény hogy együtt nyomtuk végig a sulit, s utána is egy gimibe kerültünk, csupán az osztályunk volt más, vagyis jelenleg az évfolyamtársam. Ezalatt a majd 11 év alatt a legjobb barátokká váltunk, habár mindig is kételkedtem abban, hogy egy fiú és egy lány komolyabb barátságot köthet valamelyik fél másik iránti minimális vonzalma nélkül. Bár be kell valljam, néha fantáziáltam Mesivel. Persze ezek mindig rövid ideig tartottak, hiszen tényleg testvéremként szerettem azt a lányt, s furcsa érzés volt, ahogy ott áll előttem teljesen meztelen, még ha csak gondoltam is az egészet. A rövidke utazás alatt azon filóztam, hogy hol hagyhattam el a gyűrűmet, amit 3 éve kaptam szüleimtől egy (szerintük nagyon magas színvonalú, s a jövőmet igen erősen befolyásoló) matekverseny megnyeréséért. „Egy tanári dicséreten kívül eddig nem sokban befolyásolt az a hülye verseny”-gondoltam. Szám sarka mosolyra görbült a felismerésen.
Megérkeztem Emeséékhez. Mindig elcsodálkoztam hatalmas házukon. Ilyenkor kisebbségi érzés fogott el, ugyanis mi a jó öreg szocializmusban épült panellakások egyikében éltünk. Kopogtam. „igen?” kérdezte az anyja.
„Szia Flóra, Dani vagyok, hoztam a leány füzetét.”
„Áhh Danikám…” kinyitotta az ajtót. „szervusz… a lány már nagyon várt.”
„Őő.. tudom, elnézést is kérek majd tőle, csak hát nem.. nem nagyon volt őőő időm….tudod, hogy van…ez” -pirultam szégyenemben.
„Persze, persze tudom te nőcsábász” mosolyodott el. Furcsának tűnhet hogy tegeztem, de a viszonyom a szüleivel is kivételesen jó volt. Sajátjukként szerettek. „Gyere egyél egy kis pogácsát, most lett kész.”
„Áh köszönöm nem, anyu most főz vacsorát, és megöl ha megtudja hogy azért nem eszek, mert ettem máshol.”
„Értem… ilyenek ezek az anyukák”-ismét elmosolyodott, s a kezembe nyomott 3 friss tepertős és egy sajtos pogácsát. „Menj föl a szobába várd meg ott, éppen fürdik.”
„Rendben…” -s fölszaladtam az első emeleten lévő szobájába, kezemben a négy pogácsával.
A szoba tipikus „tinédzser-feeling”-et idézett. Bárki első ránézésre kitalálta volna hogy egy lányé, ám mégis, sok tekintetben különbözött Mesi az átlagtól. Persze a különböző fiú együttesek és filmszínészek portréi, poszterei nem hiányozhattak a falról, volt a szobában hatalmas plüssmacitól kezdve, rózsaszín paplanon keresztül a halakkal teli akváriumig minden, ami egy lány szobát idéz. Ahogy beléptem belerúgtam az egyik piros szív alakú párnába, s kiejtettem két tepertős pogácsát a kezemből.
„Ezt a kettőt kapja majd Mesi”-sunyi vigyor követte az elgondolást. Letettem a kaját az íróasztalára, s tekintetem elmerült az akváriumban, a halakkal együtt. Imádtam nézni őket. Jó hatással voltak rám ezek a kis állatok, ahogy minden bajtól mentesen úszkálnak egy vízzel teli üvegdobozban. „Én is veszek már egy két halat…” gondoltam magamban, mikor betoppant Emese.
Törölköző volt a testére csavarva, mely a melleitől egészen a térdéig ért. A haját fésülte, s arca ugyanúgy ragyogott, mint mindig, mikor látom. Nagyon ritkán látom szomorúnak hál’isten. Egy végtelenül vidám lány. Az alakja (számomra legalábbis) a legideálisabb volt. Néhány sznob haverommal volt már egy két vitánk Mesit illetően. Nekik a modell alkatú (általam csak anorexiás, csont soványnak nevezett) csajok jöttek be, Mesi pedig 59 kilójával nem egy modellalkat, viszont 175 cm-es magassága tökéletesen ellensúlyozza kilóit. Szerintem pontosan úgy volt jó, ahogy volt. Sokat siránkozott nekem a teste miatt, de mindig megnyugtattam, hogy nekem igenis tetszik. A „van rajta mit fogni” kategóriába sorolnám. Fekete haja a válláig ért és volt egy anyajegy a bal lapockáján, aminek afféle sexszepil funkciója volt.
„Nah itt a füzet?”
„Szerinted miért jöttem át hajnalok hajnalán, egy rohadt fárasztó edzés után?”
„Ó hát azt hittem, hogy hiányoztam bébi”-mondta s édesen felkacagott. Egyáltalán nem feszélyezte, hogy törölközőben látom. Miközben száradt, dumáltunk a holnapi dolgozatáról, a pasiról, aki telefonon zaklatja már vagy egy hete, és a faterjáról, aki valamilyen hivatalos úton van Angliában. Már éppen kezdtem volna kifogyni a témából, mikor rákérdezett hogy nem tudok e valamit a filótannéről, aki nemrég ment el a suliból. Azt mondják azért rúgták ki, mert ivott mint a kefekötő, és egy két diákot meg is vert.
„Ki mondta ezt?!”-keltem ki magamból…
„Hogy lehet így rágalmazni azt a szegény nőt”-gondoltam magamban. Azok után amin keresztülmentünk még jobban szívemen viseltem a sorsát, habár lassan 3 hete nem beszéltünk egymással.
„Hát néhány gyerek, de… mitől lettél ilyen ideges? Jah tudom már” Elakadta lélegzetem… hogyhogy tudja már? Mit tud? Honnan?? De mit? Azt hogy lefeküdtünk… azt nem élem túl „Te személyesen is ismered nem? Azért lettél ideges” Az egész északi középhegység hullott le a szívemről.
„Igen, igen, ja… azért… Persze”-nem akartam a témával többet foglalkozni. Arra gondoltam hogy jobb lesz ha máris megyek… úgyis kész van már a vacsi.
„…Lassan négy hónapja nem voltam pasival”-jelentette ki flegmán. A téma meglepett, de tudtam, hogy igazat mond, hiszen mindig elmeséli a kalandjait. „Ez most hogy jön ide?”-nevettem, de talán csak a megkönnyebbültségtől, hogy témát váltottunk.
„Ne nevess, ez igenis rossz dolog. Annyira csúnya vagyok? Most komolyan”. Felhúztam magam azon hogy már megint az alakjával jön, amikor tudja hogy nincs vele semmi baj. Ilyen önkritikával akár ki se menjen az utcára gondoltam, de meguntam már hogy mindig én rakjam helyre bájaival kapcsolatos szívügyeit. „Hááááát nemtudom. Így törölközőben látva… kicsit nagy a combod, a melleid túlságosan le vannak nyomva, és különben is alig látok belőled valamit” – hátradobtam magamat az ágyon, kinyújtóztattam a végtagjaimat, ásítottam egyet s mire visszaültem a törölköző már a földön volt. Eszembe jutott hogy lélegzés nélkül nem bírom sokáig, bármennyire is csodás látvány tárul elém, így hát ismét szaporázni kezdtem a levegőt, s mikor látta hogy élek megkérdezte félve.
„És így… így milyen vagyok?”
Nem siettem a válaszadással, féltem, hogy ha bármit is mondok, utána visszakerül a törölköző, de nem húzhattam a végtelenségig az időt. Kétszer háromszor végigpásztáztam -itt ott még vizes- testét, jó erősen az agyamba véstem a képet, és válaszoltam „Hát.. így… mindjárt más. Megértem azt a pasit aki zaklat. Baromi jól nézel ki, ugye tudod” Sajnos félelmeim nem voltak alaptalanok, s válaszom után visszahúzta magára a törölközőt, a székbe rogyott, s lebiggyesztett szájjal annyit mondott „Akkor nem értem…” Én még mindig a néhány másodperce látott kép okozta sokkos állapotban voltam… próbáltam visszaidézni mindent. Ekkor megkérdezte hogy megmasíroznám e, mert azt olvasta, hogy ilyenkor fürdés után puhábba bőr, és ilyenkor a legjobb ha megmasszírozzák az embert.
Félve fogtam hozzá a dologhoz (mert persze miért ne masszíroznám meg a legjobb barátnőmet), hiszen nem tudtam pontosan… tényleg csak egy masszírozást akar, vagy ezt könnyebb volt kimondani, mint azt hogy „feküdje le velem, kérlek”.
Lefeküdt az ágyra, s a törölközőt az ágy mellé dobta. ekkor márt erősödött a gyanúm, hogy ha rajta múlik több lesz mint egy mezei masszázs. Megfeledkezve a helyzetről, álltam s bámultam formás fenekét, és elképzeltem milyen lesz ujjaimmal végigsiklani a két félgömbön…
„Nah mi lesz, nem ülsz rám?”
„Jah, izé csak…”
„Csak mi?”
„Semmi…”
„Nah jellemző… inkább gyere és kezd el”
„Néézmáá’ hogy fő’ vágták a nyelvét valakinek” Megeresztett egy mosolyt s intett hogy hova csücsüljek. „És az olaj?” „Nem kell, még kicsit vizes vagyok” Ki halott már olaj nélküli masszázsról… áh itt gondok lesznek – mondogattam magamban.
Ráültem a combjaira (hiszen az imént látottak miatt ha nem is nagyon, de érezhetően megmerevedtem kicsit, és nem akartam hogy ezt az első pillanatban észre vegye) „Nem csúszol följebb?” „Majd…” -tereltem a témát. Leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy megemésszem a gondolatot, és letisztázzam magamban milyen következményekkel járhat ha én most szeretkezek Mesivel. Óvatosan elkezdtem nyomkodni a vállát, és a nyakát. Hirtelen csönd lett. Kezeit szétette, hogy azokhoz is hozzáférjek s halkan szuszogott. Amint végeztem a nyakával és a vállaival végigmentem a gerincén egészen a farkcsontjáig, majd még egyszer, majd még egyszer, minden egyes alkalommal kicsit lejjebb, s aztán a jobb kezére tértem át. „Ott ahol az előbb… ott kicsit fáj. A derekamnál… talán valamikor meghúztam tesin… vagy ilyesmi”. Szerencsére nem látta ahogy elmosolyodom szánalmas kifogásán, de jó érzés volt, hogy többé kevésbé nyíltan megmondja mit akar. Talán bátorsága abból fakadt, hogy látta, egyszer sem ellenkeztem. Visszatértem hát a derekához, a csípőjéhez… a fenekéhez. 5-6 perc ismételt némaság után azt vettem észre hogy kezeim mozgása, csak fenekére korlátozódik s Emese csukott szemmel konstatálja a történteket. Kicsit gyorsabban szuszog, mint előtte, de láthatóan élvezi, amit csinálok… és én is élveztem, kétség kívül. Nadrágomban egyre kevesebb volt a hely férfiasságom számára.
Kicsit erősebben masszíroztam alfelét, kívülről befelé, s belülről kifelé köröket írtam le a tenyeremmel, s minden egyes körnél kicsit erősebben tapadt bőréhez a kezem, így bepillantást nyerhettem vágatába. Tudtam, bármit megtehetnék, nem ellenkezne. Tovább simogattam, most már a térdétől felfelé a lábait, különös hangsúlyt fektetve belső combjaira. Kicsit szétnyitotta lábait, hogy jelezze, „szabad az út felfelé”. Hát ha szabad -gondoltam, akkor használjuk ki. Erősebben köröztem combja belsején, minek következtében apró nyögések hagyták el ajkait. A bőre egyre forróbb és forróbb volt, ahogy ujjaim haladtak felfelé. Nagyobbat nyitott a lábain. Tisztában volt vele, hogy mindent látok. Már ez felizgatta valószínűleg, hiszen volt benne egy kis exhibicionizmus. Közelebb hajoltam combjaihoz, s megcsapott barackos tusfürdőjének illata. „Hmm… mindjárt beléd harapok” súgtam oda, de ő csak nevetett. „csak tessék, ha ilyen éhes vagy” mondta, de nekem csak a szóbeli engedély kellett. Úgy gondoltam nem sietem el a dolgokat. Annál is izgatóbb, hogy nem tudja mikor mi következik. Már csak milliméterek választották el ujjaimat szeméremajkaitól, de gondosan ügyeltem rá, hogy ne érjek hozzá.
Húztam az időt, (több lány szerint) „rossz” szokásomhoz híven. Szeretek „izgatni”. Testével hirtelen lejjebb csúszott, így majdnem elrontotta az idillt, de sikerült gyorsan elkapnom a kezemet „Héj hát beléd meg mi ütött”-kérdeztrem „Semmi, bocs” s visszafeküdt. Folytattam a kínzást, már olyan közel hajolva vágatához hogy az orromon kifujt levegő bejárja ajkainak ívét. „Hhhhhhh…” „igen”-kérdeztem „sehhhhhmi…(itt ismé egy kilégzés)..te szemét”-nyögte alig halhatóan, mire én ismét csak mosolyogtam. „maradj így” mondtam neki, s felálltam az ágyról, gyorsan ledobtam magamról minden ruhát, ennek köszönhetően most már teljesen merev állapotban lévő farkam is „kinyújtózhatott”.
Kezeimet teste mellé raktam, s óvatosan ráfeküdtem csupasz testére, miközben egy csókot nyomtam bal vállára. Kicsit megemelte a fejét, s az arcára is adtam egyet, miközben hosszasan fujta ki a levegőt. Hímtagomat fenekének vágatába helyeztem, de vigyáztam, hogy ne nehezedjek rá. Előre- hátra mozgattam a csípőmet, így gyengéden simogattam farkammal a fenekét, miközben a nyakát nyalogattam nyelvem hegyével. Bal kezével hátranyúlt, s markába fogta férfiasságomat, minek következtében én sóhajtottam egy nagyot, s óvatosan elkezdte húzogatni a bőrt rajta, valamint irányította mozgását. Mondott valamit, számomra nem érthető módon.
„Tessék?” súgtam fülébe..
„Megforduljak?” kérdezte…
„Az jó lenne.”
S a hátára fordult miközben egész testünk a másikén súrlódott. Mellkasomon éreztem merev mellbimbói nyomását, s ízlésesen borotvált szőrzetét is. Csípőjét megemelte, s péniszemhez dörgölte csiklóját, majd mozogni kezdett, hogy ezzel helyettesítse keze munkáját. Lehajoltam s tovább nyalogattam a nyakát, miközben körmeivel a hátamon karmolászott.
Tudta, hogy imádom ha ezt csinálják. Jobb kezemmel masszírozni kezdtem bal mellét s ekkor erősödtek a karmolások is. A nyakáról hirtelen váltottam a mellbimbóra, melyen, s melynek udvarán apró egyenetlenségek jelentek meg. Ekkor vettem észre hogy az egész teste libabőrős az izgalomtól. Ez csak fokozta vágyamat, s finoman elkezdtem körbejárni az udvart, majd a bimbókat szívtam, miközben másik kezem a másik mellét vette „kezelésbe”. Nagyon jó volt testének illata. Nem akartam abbahagyni mellének izgatását. Nem akartam otthagyni azt a csodálatosan ívelt, húsos mellet, mely barack illatú, puha, s nagyon enyhén érdes a libabőr miatt. Jobb kezem, miután jó néhányszor végigszaladt hajkoronáján lecsúszott combjai közé. Csípőjét ismét az ágyon pihentette, én pedig megadtam magam, s most már ott simogattam, ahol a legjobban esett neki. Fejét hátrahajtotta, állcsúcsa a plafon felé mutatott. Egy halk nyögés jelezte, érzi, hogy ujjam benne van.
Szeme régóta csukva volt, s ahogy a nyaka megfeszült, mellkasa felemelkedett, s ha lehet még szebb formát adott melleinek. Egyre szaporábban húzogattam az ujjamat, ezt ő sűrűbb, és hosszabb nyögésekkel fogadta. Éreztem, hogy vaginája teljesen nedves már, így a másik ujjamat is behelyeztem az első mellé. Csípője jobban megemelkedett, szeméremszőrzete hasamat csiklandozta, s ismét számba vettem (ezúttal) bal mellbimbóját. Mindkét kezével a hajamba markolt és csak annyit mondott „mé..ééé…még”. Bal kezemmel jobb mellét simogattam, miközben fogaimmal nagyon finoman harapdáltam mellbimbóját. Két ujjam járt folyamatosan ki-be benne, s ő egyre csak élvezte, amit vele művelek. Ismét kinyögött valami érthetetlen szót „Hm?”-kérdeztem jelzésértékűen „rakd belém” mondta csukott szemmel, szinte könyörgő hangnemben. Jobb kezemmel, mellyel eddig puncijában köröztem , bal combja alá nyúltam, s óvatosan felhúztam, majd megtámasztottam a jobb vállamon. Kezemmel megfogtam a farkamat, és óvatosan becsúsztattam a teljesen nedves nyíláson. Mesi olyan forró volt, hogy azt hittem menten elolvadok. Szemöldökeit kicsit összeráncolta, ráharapott az alsó ajkára, s egy (az eddigi legerősebb) „Ahhhhh” hagyta el torkát.
Kezeivel hátranyúlt, s minden egyes lökésemnél előre tol a fenekemnél fogva, hogy még erősebben hatoljak belé. Gyorsítottam a tempón, s kicsit közelebb húzódtam hozzá, hogy kérésének eleget tudjak tenni. Ő is mozgott velem ellentétesen, persze éppen csak annyit, hogy a „munka” nagy részét nekem kelljen végeznem. Egyszer sem nyitotta ki a szemét. Mindkét kezemmel támasztanom kellett magamat, ezért saját maga vette kezelésbe a bimbóit. Óvatosan morzsolta őket, közben néha-néha szisszent egyet, majd mellkasomat simogatta. Eközben én rendületlenül mozogtam benne, s kezdtem érezni a fáradságot magamon.
„Egy ilyen edzés után, egy ilyen sex… Szívrohamot fogok kapni”-gondoltam, és mosolyogtam egyet.
„Mi o.. olyan vic-ces nagy fi-ú”
Minden egyes lökésemnél elcsuklott a hangja. Elmondtam neki a vicces sztorit, s leállított. kihúzta farkamat puncijából, s szabályosan hátralökött. Tudtam, hogy mi következik. Elnyúltam az ágyon, csak a fejemet emeltem kicsit fel. Jobb kezébe fogta farkamat, és ismételten húzogatni kezdte rajta a bőrt. A makkomtól 1-2 centire rámnézett „Az ilyen sportemberek külön figyelmet érdemelnek… meg ne erőltesd magad, danika”- mindketten nevettünk, majd lenézett vértől duzzadó végemre… tekintete elidőzött rajta néhány pillanatig, mintha csak csodálta volna, majd egy gyors mozdulattal eltűntem szájában. ekkor fejem hátravágódott, és egy artikulálatlan „Ahh” és „Ohh” ,valamint egy „Uhh” keveréke hagyta el számat.
Ismét felhajtottam fejemet, hogy lássam a szopást, hiszen az nagyon izgatott. Keze gyorsan járt, ahogy a szája is. Egyik pillanatban teljesen eltűntem benne, a másikban pedig ismét fent járt. Teljes egészében bekapta hímtagomat. Szájának és kezének együttes mozgásától azt hittem meghalok. Annyira csodálatos érzés volt, hogy csodálkoztam hogy nem mentem még el. Szemei tekintetembe fúródtak, s vállig érő haját füle mögé rakta, hogy jobban lássam amit csinál. Majd kivett a szájából, s a heréimtől kezdve a hegyemig végigcsókolt, miközben a bőrömet húzogatta. Csodálkoztam hogy nem fárad el a keze hiszen már legalább 5 perce egyfolytában ezt csinálja… persze tőlem csinálhatta volna bármeddig. A csókok és a makk körüli nyelvakrobatika után ismét teljesen elöntötte a farkamat torkában, s folytatta az orális kéjnyújtást, ami meg is tette a hatását.
Hirtelen feltámaszkodtam és óvatosan fejére tettem a kezemet.
„Mesi..” -semmi reakció, csak folytatta..
„Mesi azt hiszem…”- még mindig semmi..
„Figyelj én pár pillanat és..” -bal kezével visszanyomott az ágyra.
Kicsit aggódtam, hogy nem értette esetleg amit mondok, de sok időm nem volt gondolkodni… tartottam, tartottam magam….. de nem bírtam tovább a kényeztetést. „én most..Ahhhhhhh” Testem egészében megfeszült, majd ezt az állapotot 1-2 rándulás követte, s ő csak erősen szívott minden csepp ondót, mely az általa okozott gyönyör miatt tört felszinre. Lassan, gondos és tanult mozdulattal nyúlt le farkam tövéhez, s húzta végig kezét a törzsén keresztül a hegyéig, hogy minden csepp nedűt a magáénak tudhasson. Mikor kihúzta szájából péniszemet egy csepp sperma sem volt rajtam, tökéletesen „megtisztított”, de én még mindig magán a cselekvésen lepődtem meg, hiszen nagyon kevés lány van aki…lenyeli. Sajnos nem tudtam sokáig gondolkozni azon, hogy miért tette mindezt, ugyanis csörgött a telefonom.
„Te istenverte kölök hol a francban vagy? A vacsorád már régen kihűlt, mit gondolsz hány óra van?” ránéztem az órára, ami fél tíz felé közeledett. Hirtelen visszazökkentem a világba. Előttem ült a legjobb barátnőm anyaszült meztelen, szája sarkában az én spermám csillogott. Az ágy sarkán pedig én ültem szintén meztelen, félig merev hímtaggal, mely az ő nyálától csillogott… mintha kicsit szégyenlős is lettem volna hirtelen. Csak nézett rám kérdőre vonó tekintettel, nem értette mitől lepődtem meg ennyire. Mikor leraktam, megkérdezte mi van.
„Csak anyu volt… nagyon elszaladt az idő…. és”
„Nem azt kérdeztem ki hívott, Dani!” Úristen, most mit mondjak neki…. én sem tudom, mi van. Honnan tudhatnám, teljesen furcsán éreztem magamat. Leszopott a legjobb barátnőm.. sőt, még benne is voltam. Végülis… lefeküdtünk. Lefeküdtem a legjobb barátnőmmel. Nem járunk, nem is vonzódunk egymáshoz. Csupán baráti szex volt… „Baráti szex” ? Létezik ilyen? Hiszen mi barátok vagyunk. Csak… csak le akart feküdni velem. Nem! Nem velem… csak le akart feküdni valakivel… csak érezni akarta a gyönyört. Vagyis… ez nem rossz. Csak segítettem neki. Ha úgy vesszük ő a legjobb barátnőm, és én csak segítettem neki egy dologban. Ha ki nem is elégítettem (jött a telefon), de éreztettem vele…. Én éreztettem vele. Hát ez az… Én. „Te mi?” Hirtelen rájöttem, hogy gondolataim végét már hangosan mondtam. „én, én csak…. haza kell mennem Mesi. Tudod nagyon hálás vagyok, azért amit tettél. Köszönöm neked. Holnap… Holnap nem lesz könnyű napom. Rengeteget kell még tanulnom, és hullafáradt vagyok. Anyu teljesen ideg… de nem bántam meg. Tudod csodás érzés volt, és .. szóval köszönöm. Megtiszteltetésnek veszem, hogy… én lehettem az aki megtöri a… szériát” -hazudtam neki.
Nem éreztem jól magamat. Mintha minden megváltozott volna. Mintha a barátság szexuális kapcsolattá redukálódott volna vissza. Mintha… mintha egy olyan sex lett volna… ami csak addig jó, amíg az ember csinálja. Egy olyan…. olyan, mintha megcsaltam volna valakit. De kit? Ugyan… De akkor mi ez az érzés? Mi ez a..-és akkor rájöttem. Az nem lehet. Az… Úristen. Zsófi. De hát én…. szeretem Zsófit. – mint derült égből a villámcsapás jött a felismerés. Már bántam hogy bele mentem az egészbe. Gyerekes hülyeségnek tűnt. Atyavilág. Miért nem voltam okosabb. „Masszírozz meg” ,mi? Én hülye….
Csókot nyomtam a még mindig meztelen Emese homlokára, s már egyáltalán nem hozott izgalomba a látványa. Igazából haragudtam rá, pedig magamra kellett volna. Magamra is…
Jókedvet erőltettem arcomra és biztosítottam felőle, hogy semmi sem változott meg közöttünk, sőt ha még lehet erősebbé váltak a kötelékek, melyek egymáshoz fűztek minket. Éreztem, hogy nem sikerült elhitetnem vele, hogy komolyan gondolom, amit mondok, de akkor csak az érdekelt, hogy otthon lehessek… egyedül. Sietve távoztam a házból. Otthon édesanyám nem kis csalódottságára kihagytam a vacsorát „hiszen már kihűlt” felkiáltással és a szobámat magamra zártam. Lekuporodtam az ágyam sarkába, és azon töprengtem, hogyan tudnám meg nem történtté tenni a dolgokat. Legvégső elkeseredésemben csak annyit mondtam: Szeretlek Zsófi… s álomba sírtam magam.