Családi xxx vacsora a vízparton 2.

Keveset beszélgettek, mindenki elvolt a saját gondolataival.– Majd szóljatok, ha odaérünk! – kérte a lány, és nekitámaszkodva az ajtónak, kikerült a középső tükör látószögéből.Szabolcs a sebességváltón nyugvó kezét áttette Mónika combjára. Hiányolta a délutáni gyors szexet, még ha nem is szokott valami fergeteges lenni, de az is jobb, mint a semmi.Móni hátrapillantott a lányára, majd az ő balkeze óvatosan a férfi nadrágjára került, olyan rafinált módon, hogy a kisujj apró rezegtetésével a nyugvó fallosz felét kellőképpen izgatni tudja. A hatás nem maradt el, a kisujj már kevésnek bizonyult. A férfi egy pillanatig a térdével támasztotta ki a kormányt, és kigombolta a nadrágját. A nő keze azonnal becsusszant a nyíláson, és megkeresve az alsónadrág bejáratát, marokra kapta a meredező falloszt.A férfi jobbja rutinosan, több ruharétegen át is megtalálta a női rést, és azon húzogatta az ujját, mintha vakargatná. Tudta, hogy Móni ettől be tud indulni.A nő többször, váratlanul hátranézve ellenőrizte a lányát – aki egyenletesen szuszogott –, és már mindkét kezével Szabolcs farkát kényeztette.– Kapd be! – súgta a férfi.– Pszt!– Naaa!– Akkor nem veszem észre, ha felébred.– Majd én figyelem…– Pszt!– Megállunk – jelentette ki Szabolcs, és máris behajtott az utat kísérő fák közé.Hangtalanul kiszálltak, és a férfi bokáig leeresztette a nadrágját. Várta, hogy a nő eléje guggoljon, és lecsapolja a kezével keltett izgalmi nedveket. Mert ő már megtette a magáét, áll, akár egy lándzsa, büszkén fogta a farkát: ilyenkor mindig újra beigazolódni látta az össze nem költözés előnyeit, hiszen lassabban válnak unalmassá egymás számára.– Menjünk hátra! – mutatott Mónika az autó mögé, és megigazgatta maroknyi mellein feszülő ruháját, hogy alá lehessen nyúlni.Alig helyezkedtek el a jármű takarásában, egy panaszos hang szólalt meg a hátsó ülésről:– Pisilés van? Miért nem szóltatok?Kapkodva rángatták vissza a ruháikat. Csengének fel sem tűnt, hogy más okból álltak meg, mint ami őt felébresztette.Az út további részében ki-ki elmerült a tájban és a saját gondolataiban.– Korai lesz még vacsorázni, de ez a hely jónak tűnik – fordította Szabolcs a tópart felé a kormányt, ahol egy harsány tábla vendéglőt jelzett.– Van itt minden! Kerthelyiség, víz…– Szúnyog?– Ilyen helyen irtják, nem úgy, mint otthon.A lány közben kiszállt a kocsiból, és a tóhoz sétált.– Ki jön velem vízibiciklizni?Mónika megborzongott:– Rám ne számítsatok! Megvártak benneteket a padon.Távolabb, a kéklő vízen úszkált már néhány csónak és vizibicikli. Az árnyékból előbicegett egy bácsika, és kérdőn nézett az új vendégekre.Csenge kiválasztott egy járművet, és fürgén a közelebbi ülésébe telepedett, Szabolcs fizetett, majd vígan tekertek a csillogó tavon.Mónika hátrahajtott fejjel nézte a felhőket, hallgatta lánya távolodó nevetését, és elégedett volt a péntek délutánnal.Csenge nem hajtotta a pedált, csak elterült, kényelmetlen pózban feküdt a műanyag ülőkén, és – szokás szerint – kikapcsolta a nadrágját, mintha nem férne el benne a lapos hasa. Hirtelen mozdulattal lerúgta a nadrágot, majd körbenézett, és a felsőjéhez nyúlt.– Le ne vedd! – szólt rá Szabolcs.– Gondolhattam volna! – húzta el a száját a lány.– Az is túlzás, hogy bugyiban ülsz itt…– Na és? Ki látja, hogy bugyi? Lehetne bikini is, nem? – Megvonta a vállát. – És ha bugyi se lenne rajtam, ahhoz lenne köze valakinek?A férfi nem válaszolt, csak elkapta a tekintetét a kétoldalt kinyújtott lábak közötti fehérségen át kirajzolódó dombról és résről.Csenge dudorászni kezdett, majd – erős billegést hagyva maga után – hasra feküdt a vízibicikli napozóplaccán, és a kékséget bámulva énekelgetett. A járgány kopott-piros zománcfestéke és a fehér bugyi annyira kiemelték a két félgömböt, hogy akkor sem lehetett volna máshova nézni, ha nem mozgatja folyton a lábát. A bugyi tervezője pontosan tisztában volt vele, hol kell keskenyebbre és feszesebbre gyártani a ruhadarabot ahhoz, hogy éppen csak egy kicsit gyűrődjön be, és igazgatás nélkül is hibátlanul álljon Csenge fenekén.– Elvihetnél a nádas mögé – szólalt meg, mintha a halakhoz beszélne.– Nem lehet, mert elakad… De minek is mennénk?– Napoznánk meztelenül! Izgi lenne, nem?– Visszafordulunk, mert anyád hiányol!– Tudja, hogy jó társaságban vagyok. Egy ilyen sármos pasival mi bajom történhetne? – Felállt, és egyensúlyozva tárta szét a karját. – Ha beleesek, kimentesz?– Ne ess bele, mert vizes lesz a ruhád!– Levetem előtte… Na? Aztán véletlenül beleesek. Kimentesz?– Még egy pofont is kaphatsz!– Most nem lát senki. – Megfogta a passzos top alját, mintha egyetlen rántással át akarná húzni a fején, de nem mozdult. – Nincs rajtam melltartó.– Ülj le a popsidra, mert tényleg beleesel!– Alkut ajánlok. Ha levehetem a felsőmet, nem fogok beleesni… Na?– Nem veheted le.Csenge megfeszített testtel oldalra dőlt, és vízszintesen belezuhant a tóba. Egyetlen pillanatig úgy tűnt, mintha a víztükör nem akarná befogadni, és vissza fog pattanni – hiszen annyira valószerűtlen volt az egész –, aztán mégis szilánkokra tört és elnyelte a kékség. A virgonc cseppek milliói kacagva pattogtak szerteszét.– Te nem vagy normális! – ugrott fel Szabolcs. – Hol vagy? – Kétségbeesetten kémlelte a szétterülő fodrokat, és a hullámok közepében feltörő buborékokat.Kapkodva vetkőzött.Még évekkel később is szégyellte azt a percet, amikor nem ugrott azonnal a lány után. Ruhástól.A buborékokat leste azon a ponton, ahol Csenge elmerült, és az alsónadrágot magán hagyva letérdelt a vízibicikli szélére, hátha egy karnyújtás pótolhatja a vízbemerülést…Várta és remélte, mégis meghökkent, amikor hirtelen, közvetlenül mellette bukkant fel a lány feje, prüszkölve, köpködve.Valami nagyon sértőt, valami szokatlanul durvát szeretett volna mondani, ám nem jött ki hang a torkán, csak belekapaszkodott a lány kezébe, és húzta kifelé, közben sírt és nevetett egyszerre.– Ne csináld, mert felhorzsolod a hasam! – rángatta el Csenge a karját, de a következő mozdulatnál már szárazra került. – Halat nyeltem.– Köpködött. – Békát… pfuj… – Térdelt a vizibicikli közepén.– Te nem vagy normális!– Mi bajod van? Engedtél napozni? Nem! Tán kimentettél? Nem! – Elfordult, mintha le akarná venni az eddig is passzos topot, ami mostanra áttetszővé vált a víztől.„De szégyenlős lett hirtelen!” – gondolta a férfi, ám a csöpögős ruhadarab a lányon maradt.Hajából is folydogált a tó vize, végig a vállán és a hátán.– A francba! Elázik a bugyim is!Megrázta a haját és körbepermetezte vele a vízijárgányt.Szabolcs időközben visszavette a nadrágját és a pólóját, a kiindulópont felé kormányozta a járművet, és feltűnés nélkül, de egyre gyorsabban tekert. Aggódva leste, ahogy Csenge belebújik a nadrágjába, mert elég nehéz logikus magyarázatot adni majd az anyjának arról, hogyan esett be a lány a vízbe, s ha már beleesett, a nadrágja miért maradt száraz…Ám Mónika nem foglalkozott a részletekkel. Elébük sétált a parton, és – látva Csenge vizes haját – már messziről érdeklődött:– Jó volt a víz? – Azt sem tette szóvá, hogy miért rajzolódik ki a lány felsőtestének minden apró részlete a csuromvizes ruhából, ahogy azt sem, hogy ha az egyik ruhát levetette, a másikat miért nem… – Mit szólnátok, ha itt aludnánk?– Az jóóó! – lelkendezett Csenge. – Adnak törölközőt?– Nem hoztunk pizsamát… – vetette fel Szabolcs, de látta, hogy a többiek már úgyis eldöntötték a dolgot.– Nem kell pizsi, csak törölköző.– Ezt néztem ki magunknak, ha megfelel – mutatott a nő a közeli panzióra.
Nehezen került elő a recepciós, de abban a pillanatban eltűnt a blazírt arckifejezése, ahogy megpillantotta a 18 éves lány átázott topját, és nem vette le a tekintetét a mellbimbókról egészen addig, amíg Csenge el nem tűnt a lépcsőfordulóban. Még az is lehetséges, hogy az 50 körüli férfi később sem volt hajlandó kitörölni a látványt, olyan átszellemülten bámult a levegőbe.Móni és Szabolcs nem siettek fel – hadd törölközzön csak meg a lány –, ittak egy kávét a panzió automatájából.– Hozhattunk volna legalább egy váltás ruhát… – aggódott a nő. – Van a közelben valami ruhabolt? – kérdezte az elvarázsolt állapotban vegetáló recepcióstól.– Balra fel az utcán, úgy 50 méter…Mónika másodpercek alatt megvett egy végtelenül bő felsőt, a férfi nem ismert rá erre a szokatlan vásárlási tempóra.– Gondolod, hogy majd belenő? – kérdezte érdeklődve a kapkodó nőtől.– Mi a baj vele? Divatos.– Olyan széles a nyakrésze, hogy lecsúszik a válláról… – próbálkozott Szabolcs, és azt már nem is mondta, hogy minden irányból, oldalról is, felülről is be lehet
majd
látni a ruha alá. És mivel a melltartó hiányzik Csenge ruhatárából…– Gyerünk gyorsan! – Móni rekordokat döntött: kapkodva fizetett, és egy lépéssel mindig a férfi előtt járt.Az emeleti szoba ajtajában kívülről fityegett a kulcs. Csenge egy szál bugyiban elterülve feküdt a duplaágyon.– Alszik? – suttogta a nő.– Igen, alszom – kacagott a lány –, feltétlenül át akarom aludni a saját születésnapomat!


Figyelem, felnőtt tartalom! Ha még nem töltötted be a 18! évet, akkor hagyd el az oldalt!