Csajok a táborban 2.
A kissé későn elkészült ebéd befejezése után a tábor lakói már nem mentek vissza a tópartra fürödni, mert az egyre erősödő szél és az égen tornyosuló sötét fellegek gyors nyári vihart ígértek. Késő délután volt már, mikor hatalmas dörgés közepette az eső megérkezett. Hatalmas cseppekben zuhogott hosszú perceken keresztül, aztán erejét kiadva elcsendesedett és lassan csepergett tovább. Estére sem akart abba maradni, így amikor mindenki nyugovóra tért, álmukat a tető cserepeire hulló esőcseppek monoton kopogása tette még mélyebbé.
„Szerény Zsuzsika” szerette ezt az időt: ilyenkor esett igazán jól elfészkelni magát a puha takarók közzé az ágyába és durmolni reggelig. Feri ezen az estén nem ment kártyázni, ám szerencsére Petra sem jelentkezett. Mire a tanárnő a zuhanyzásból csurom vizes hajjal visszaérkezett, Feri már az ágyában feküdt és valami ponyvaregényt olvasott. Amikor a tanárnő jelezte, hogy átöltözne, diszkréten elfordult és úgy olvasott tovább. A tanárnő ledobta a vizes fürdőköpenyt és lázasan kutatni kezdett tiszta fehérnemű után, ám ezt a gyors igyekezetet most másodpercek alatt kiszorította az a másik érzés: az izgalom, hogy, ismét a férfi közelében meztelenkedik.
Mintha csak a sorsot kívánná provokálni, abbahagyta a pakolászást és felegyenesedett. Volt valami izgalmas abban, ahogy felrúgta az anyja által emelt erkölcsi szabályokat. A törölközőért nyúlt és a haját kezdte törölgetni. A mozdulattól mellizmai megfeszültek és a két gyönyörű melle határozottabban elődomborodott, olyan hatást keltve, mintha a férfi felé kínálná őket. Félt, hogy a férfi megfordul és felfedezi a meztelenségét, ugyanakkor éppen ez volt az a dolog, amely leginkább felizgatta a szituációban. Ahogy lepillantott emlői ringó gömbjeire, láthatta az addig nyugodt mellbimbóit kidomborodni. Letette a törölközőt és ujjai közzé csippentette őket. Feltörő sóhaját alig tudta visszafogni, majd megrettenve attól, amit művel, gyorsan -úgy ahogy volt, pucéran- bebújt az ágyába.
Feri figyelmét teljesen lekötötte a könyv, így fel sem tűnt számára a tanárnő halk pihegése. Még sokáig olvasott, miközben a tanárnő a másik ágyban igyekezett nyugalmat erőltetni magára. Amikor a férfi lekapcsolta a villanyt, már „szerény Zsuzsika” is mélyen aludt.
Kora reggel ébresztette fel a tanárnőt, azzal, hogy bár az ég még mindig borult, a fiúkkal ismét lesétálnak a faluba bevásárló körútra. Beszélgetés közben a tanárnő nyakig magára húzta a takarót, ám meztelen vállai így is láthatóvá váltak néhány pillanatra, ő pedig látta (vagy csak azt képzelte, hogy látja?) a férfi tekintetében, hogy amaz rájött, hogy fent nem
visel semmit sem. „Ó, ha tudná, hogy az alfele is meztelen! Olyan félelmetes és olyan izgalmas!”
Ahogy félig fekve, félig ülve a férfi felé fordult, érezte, hogy a szoba reggeli hűvös levegője cirógatja a meztelen hátát. „Olyan izgalmas!” Csak egy apró csípőmozdulat és a lábainak kinyújtása kellett ahhoz, hogy a takaró egy kissé félrecsúszva felfedje a fenekét.
Elölről továbbra is úgy tűnt, hogy nyakig betakarózott, de hátulról szemlélve inkább kitárulkozni látszott. Mintha csak a takarót igazítaná meg, hátra ejtette az egyik kezét és lassan végigsimította a fenekét, majd lejjebb nyúlt, oda ahol a combok közül kidomborodott a kényeztetésre vágyó, lassan nedvesedő puncija. Amikor a rés aljához ért áramütésként csapott át a testén a követelőző kéj apró hulláma. Érezte, ahogy a forró bizsergés végigszáguld a testén, keményre dagasztva érzékeny mellbimbóit. Minden önfegyelmére szüksége volt, hogy elrejtse érzelmeit. Szerencsére Feri már indulni készült így nem sokáig kellett kitartania. Amint a férfi kilépett az ajtón, hatalmas sóhajtással tört ki belőle az izgalom. Visszahúzta a testére a takarót, majd magzati pózba gömbölyödve feküdt tovább. Egyik kezét a mellére, másikat a combjai közzé csúsztatta, csak néha-néha és finoman érintette meg a feszülő mellbimbót és az immár teljesen nedves résben megbújó csiklót. Éppen csak annyira, hogy fenntartsa ezt a gyönyörű kéjes érzést.
Olyan jó volt mindenről elfeledkezni és átadni magát a finom gyönyörnek, hogy szinte belekábult az érzésbe. Teljesen megfeledkezett mindenről, ahogy a takaró alatt ellazulva kényeztette magát. Hol a gyönyör járta át a testét, hol pedig az édes pilledés ragadta át az álom határán. Végül visszaszenderedett.
Hangos kopogásra ébredt és hirtelen azt sem tudta hol van. A kopogás makacsul ismétlődött, miközben azt is észrevette, hogy odakint ismét teljes erővel tombol a zápor.
– Szabad! – mondta álomittas hangon.
Az ajtó villámgyorsan kinyílt, majd ugyanilyenen viharos gyorsasággal be is csapódott az érkező mögött. Petra volt az. Pamut szabadidő ruhája teljesen elázott, úgy nézett ki, mint a ki tévedésből ruhástól mászott a fürdőkádba. Odakint tényleg ítéletidő lehetett.
– Egy órája kopogok! Teljesen eláztam!- kelt ki magából.
– Petra! – szólt rá a tanárnő.
– Ó bocsánat! Nem akartam tiszteletlen lenni. De csurom víz vagyok. – vacogta amaz.
– Dobd le azt a vizes ruhát gyorsan, mielőtt megfázol! – válaszolt és intett a szemközti
ágyra terített törölköző felé.
Ki sem fűzte a sportcipőt, úgy húzta le magáról, hogy a zokni is benne maradt. Majd a sötétkék felső következett. Meztelen felsőteste csupa víz volt és csupa lúdbőr. A tanárnő egy pillanatra belefeledkezett a kicsi mellek kemény halmainak látványába: a hidegtől a két mellbimbó ellilulva tűhegyesen álló apró csomókba szaladt össze.
– Apa telefonált, hogy elkapta őket az eső, és most a falu kocsmájában várják a végét. – mondta vacogva, miközben letolta a nadrágot és a bugyit, így a tanárnő ismét megcsodálhatta a lány tökéletes alakját. Kecses ívű szemérmére a ritkás fanszőrzetet a vizes bugyi teljesen rálapította és ettől a látvány úgy hatott, mintha csak ráfestették volna. Petra alig néhány pillanatig volt hajlandó meztelenül vacogni, aztán hamar feltalálta magát:
– Oda bújhatok? – kérdezte, de választ sem várva már hajtotta is fel a paplant. Egy pillanatra megtorpant, amikor felfedezte, hogy a tanárnő is meztelen, majd felnevetett és bebújt ő is a takaró alá.
Olyan gyorsan történt minden hogy a tanárnőnek ideje sem jutott arra, hogy eltakarja bájait, ám ez a paplan jótékony takarása alatt már nem is sokat számított. Az ágy ugyan nem volt keskeny, de nem is két személyre tervezték. Így, bár mindketten elfértek rajta, és ha nem is kellet összeszorulniuk, azért egészen közel feküdtek egymáshoz. Szerény Zsuzsika azt sem tudta, hogy mit szóljon, olyan váratlanul érte a kialakult helyzet. Petra arca mindössze néhány arasznyira volt az övétől és szélesedő vigyora elárulta, hogy őt viszont rendkívül szórakoztatja a szituáció. A tanárnő teljesen elvörösödött, és ettől Petra vigyora még szélesebb lett.
– A tanárnő is szeret pucéron aludni? – kérdezte.
A megszólított az sem tudta, hogy hirtelen miként válaszoljon, aztán, hogy legalább tekintélye maradékát megőrizze, elővette legszigorúbb hangját és úgy válaszolt:
– Nem hiszem, hogy ezt veled kellene megvitatnom.
Petrát nem hatotta meg a hang tónusa és zavartalanul csacsogott tovább:
– Én imádok ruha nélkül lenni. Ha egyedül vagyok otthon, akár egész nap így mászkálok.
Ez érdekesen hangzott, főleg azok után, hogy saját magát is meglepve milyen dolgokat művelt az utóbbi napokban, sőt azon a reggelen is. Felébredő kíváncsisága néhány pillanatra háttérbe szorította szégyenérzetét és megkérdezte:
– Miért?
– Miért? Talán, mert olyan felszabadultnak érzem magam. Meg olyan izgalmas is, sőt néha
egészen izgató.
Ezen elgondolkodott. A lány tulajdonképpen a saját érzéseit foglalta össze. Volt ebben valami jó, hiszen akkor nem vele van baj, ha más is átélt hasonló élményeket. Úgy döntött megkockáztat még egy kérdést, persze szigorúan ügyelve, hogy hangjából ne érződjön ki, mennyire érdekli a téma:
– Hogy érted ezt?
– Jaj, hát tudod te azt! – már megint tegezésre váltott – Hogy tudnak a fiúk bámulni, ha valami szexi cuccot veszel fel. Meg a véletlen benyitogatások a lányok öltözőjébe tesi óra után. Mind-mind olyan izgalmas. Olyan felszabadult érzés meztelenül lenni, -főleg kint a szabadban- amely semmihez sem hasonlít. De annyira soha semmi sem izgatott fel, mint ami tegnapelőtt este történt… – csendesedett el, a tanárnő pedig elpirult:
– Az nem volt helyes dolog.
– Nem tudom, olyan finoman simogattál, hogy úgy éreztem elveszem abban a puha zsongásban. Aztán amikor megérintettél ott…
– SEMMI NEM volt szándékos! – vágta rá a kelleténél egy kissé gyorsabban és ijedtebben a tanárnő. Petra zavarában ismét magázásra váltott:
– Elhiszem, de a tanárnőnek könnyebb. A barátja biztosan szokta…
A tanárnő
tekintete
olyan rémülté vált, hogy Petra egyből megértette miről van szó.
– Óh! – térdelt fel és a takaró a derekáig omlott megmutatva, hogy meleg fészkében a két mellbimbója ismét kisimult – Nincs senkid. – mondta megértően.
Nem tudta mit válaszoljon. Az elmúlt két nap így is túl sok volt a számára. Az egyik percben rátörő érzékiség majd az azt követő zavarodott szégyen majd’ széttépte lelkét. Reménytelenül elveszettnek érezte magát, s az, hogy az egyik tanítványa ilyen könnyedén kielemezte, csak tetézte ezt. Összeszorított szájjal, meredten nézett Petra szemébe, aki végül elfordította róla tekintetét.
Percekig csak az eső ritmikus dobolása hallatszott, végül mégis a tanárnő szólalt meg:
– Tudod, én… – hallgatott ismét el, mintha meggondolta volna magát.
– Igen? – nézett szinte könyörgően Petra.
– Semmi. – sóhajtott lemondóan – Ezt nem veled kell megbeszélnem.
– Miért? Túl buta vagyok? Vagy azt hiszed, hogy 16 évesen annyira naiv lennék, hogy nem értelek meg? – tört ki belőle.
– Nem. De ezeket a dolgokat mégsem lehet akárkinek kibeszélni.
– Azt hiszed, nem tudok titkot tartani? Azok után, ami történt?
Ismét hallgatás volt a válasz, ám Petra nem hagyta magát:
– Látom, hogy valami nincs rendben. Te is tudod, hogy könnyebb, ha beszélsz róla. Vagy hívd fel a barátnődet!
Ezen a tanárnő elmosolyodott:
– Azt hiszem rosszul lenne. Ő is olyan mint… – elhallgatott, s elmosolyodott.
– Mint te? Igaz? – kacsintott Petra. A feszültség érezhetően engedett egy kicsit.
– Igen, azt hiszem. – mondta elmélázva, aztán a Petra felé fordította a fejét és csodálkozva megkérdezte:
– Miért? Milyen vagyok?
– Hááááát… Kicsit félénk, régimódi és azt hiszem, hogy szégyenlős is. – válaszolt a lány, miközben a térdelő helyzetből ülőbe váltott. Lábait felhúzta és karjaival átölelte őket, úgy hogy álla a térdein pihent. A takaró teljesen lecsúszott róla, csak lábfejei maradtak alatta, amelyek a szűkös hely miatt a tanárnő karjához értek. Amaz az érintés hatására ösztönösen oldalra fordította a fejét, hogy látómezejét a lány lábai töltsék ki. Petra a sarkait egészen a combjai tövéhez szorította, így azok két oldalról keretezték szeméremtestének duzzadó ajkait.
A fekete szőrzet megszáradt, és mintha csak fésülték volna úgy hajoltak szálai a rés felé. Most, hogy jobban megfigyelte, rájött, hogy miért tűnt annyira kevésnek a szőrzet: a szeméremdomb két oldalán jól látszottak a borotválás nyomai. Elpirult, amikor végre felötlött benne, hogy nem kellene ilyen nyíltan bámulnia. Petra azonnal észrevette ezt:
– Most is elpirultál! Zavar a meztelenségem? Úgy teszel, mint aki még nem látott meztelen embert. A barátnőiddel nem szoktatok pucéron napozni?
– Őszinte leszek: soha. – válaszolt a tanárnő komolyan.
– Nem értem. Most is pucér vagy a takaró alatt. – csodálkozott a lány – Akkor valószínűleg te is izgalmasnak találod.
– Hát éppen ez az… – szaladt ki a száján, de a mondat végét már elharapta.
– Gyerünk! Mesélj! – unszolta a lány – Megígérem, hogy a kettőnk titka lesz.
– Hát jó. – nézett a szemébe a tanárnő – Bár lehet, hogy megbánom.
– Nem fogod. – Hanyatlott vissza az ágyra Petra. Visszahúzta magára a takarót, s közben nem kerülte el a figyelmét, hogy a tanárnő a karjával gondosan a testéhez szorítja, nehogy ismét felhajtódjon. Petra az oldalára feküd és úgy nézte a nő arcát, amaz pedig fölfelé bámult, mintha a fölső ágy matracán bármi érdekes is lett volna.
– Ez az egész az oka mindennek! – tört ki belőle – Ha nincs ez a kirándulás, akkor nem lennék ennyire összezavarodva. –hallgatott el egy pillanatra, így a lány láthatta az idegesség apró rándulásait a szája sarkában- Nektek könnyű! Úgy flangáltok az alig valamit takaró fürdőruháitokban, mintha nagykabátban lennétek! Vannak, akik direkt pózolnak a fiúk előtt, mintha azok nem bámulnának amúgy is annyira mindenkit! – hallgatott el.
– Hát ez a baj? Hogy téged is megbámultak? – nyújtotta ki a karját Petra és nyugtatóan végigsimított a tanárnő arcán. A mozdulattól a takarója lejjebb csúszott, hogy ismét felfedje mellei finom íveit. – Persze, hogy kíváncsiak, hiszen nem minden nap láthatják a tanárukat fürdőruhában.
– Nem ez. Illetve ez. A fenébe! – ezt a szót még sohasem hallotta a lány a szájából. Ajka meg-megremegett, mintha sírás kerülgetné, majd Petra felé fordult. Ezúttal nem szorította le a takarót, így az egy kicsit megmutatott a mellei tövéből. A lány szemébe nézett és úgy folytatta:
– Először szégyelltem magam. Aztán ahogy körülvettetek, nem tudtam kivonni magam a sok majdnem meztelen test hatása alól. Még sohasem éreztem ilyet. Aztán, amikor bekrémeztem… – nyelt nagyot – Őrült gondolataim támadtak, és rádöbbentem, hogy jobb, ha eljövök, mert teljesen… – fúlt suttogásba a hangja, s arca tűzpirossá vált.
– Felizgultál. – mondta ki helyette a lány és ismét a tanárnő arcára helyezte kezét. Amaz nem válaszolt, csak a szemén látszott, hogy ezt akarta mondani.
– Mindig zavarba jöttem, ha az egyetemen a lányok a szexről beszéltek és soha nem értettem, hogy miért olyan fontos ez a téma a számukra. Én nem jártam velük sehová és úgy éreztem, hogy megvagyok nagyon jól egymagam is. De aznap olyan kínzó sóvárgást éreztem… – hallgatott el, s Petra érezte, hogy finom érintése alatt a selymes arcbőr lázban ég.
– Tudhatod te is jól, hogy nincs ebben semmi olyan rendkívüli, ami miatt kellemetlenül kellene érezned magad. Azon csodálkozom, hogy ilyen sokáig kibírtad. Nekem már tavaly óta vannak ilyen „őrült” gondolataim – vigyorodott el – sőt a barátnőmnek is. – tette még hozzá.
– Komolyan? – a hangban remény és kíváncsiság egyszerre volt jelen. – Mesélj!
– Tulajdonképpen, nem is olyan nagy dolgok. Csak apró érzések, hangulatok, amelyektől az ember lánya néha hülyeségekre képes. – nevetett fel – Emlékszem, amikor a melleim nőni kezdtek, hogyan ejtettem előre a vállaimat és hajtottam előre egy picit a fejem, hogy ne legyen olyan feltűnő. Később persze megszoktam és nem zavart, sőt Ágival, a barátnőmmel nagyokat nevettünk azon, hogy a fiúk hogyan vizslatnak bennünket, ha egy kicsit lazábban vagy éppen feszesebben vagyunk öltözve.
– Én is szégyelltem magam, amikor nőni kezdtek. A legrosszabb az volt, amikor orvoshoz kellett menni. – vallotta be a tanárnő – derékig le kellett vetkőzni, amíg a vizsgálat tartott. A doktornő előtt még el is viseltem volna valahogy, de az asszisztense férfi volt. Akkoriban egészen hosszú hajam volt, amit a kezemmel fogtam föl a tarkómhoz, miközben a doktornő a hátamat vizsgálta. A férfi alig egy-két méterre ült tőlem, és nekem felé fordulva kellett állnom a vizsgálat alatt. El sem tudtam takarni a melleimet, mert a kezem a fejem mögé volt emelve. Ő meg mosolyogva nézte, hogy mennyire pirulok a szégyentől. Aztán sóhajtoznom kellett az orvos utasítására. A melleim fel-le süllyedtek, s láttam az arcán, hogy mennyire tetszik neki. Reszketett a kezem, ahogy az ingemet gomboltam. Még a receptet is majdnem ott felejtettem, úgy igyekeztem kifelé.
– Ez tök izgalmas!
– Izgalmas?
– Hát nem? Hogy meg lehet babonázni a férfiakat egy kivillanó cicivel?
– Hát… – az elmúlt estére gondolva egy kissé kezdte átértékelni a dolgokat. – … én rettenetesen éreztem magam.
Egy ideig mindketten csendben maradtak, majd Petra szólalt meg:
– Az osztályban a legjobb barátnőm Ági. – kezdte minden bevezetés nélkül, „szerény Zsuzsikának” pedig eszébe jutott az azelőtt nap látott vékony, de formás kreolbőrű lány, ahogy a vízparton szaladgál és fedetlen mellein a sötét mellbimbók a széltől keményednek.
– Sülve-főve együtt vagyunk és minden titkunkat megosztjuk egymással. Van nekik egy kis felfújható medencéjük – bár én inkább kádnak nevezném, mivel mindössze két méter széles és csak térdig ér benne a víz. Mindegy. Tavaly egyik alkalommal, amikor náluk napoztunk, abban feküdtünk el egy kicsit hűsölni. Nem tudom melyikünk kezdte, de húzni kezdtük egymást, hogy ki meri levenni a bikini felsőjét. Tudnod kell, hogy az utcai kapujukon könnyű belátni, és mi attól mindössze vagy 10 méternyire fürödtünk. Bár kisforgalmú mellékutcában laknak, ahol a tikkasztó délutánon szinte senki sem járt, mégis izgalmasnak tűnt a dolog, hogy valaki észrevesz bennünket. Végül én voltam a bátrabb. Levettem a felsőt és a kis medence szélére terítettem. Furcsa izgalom fogott el, attól, hogy majdnem meztelen vagyok és bárki megláthat. Most is bizseregnek a mellbimbóim, ha visszagondolok. – mosolyodott el.
– Ági persze tovább provokált, hogy ez semmi, mert a felsőt bármikor felkaphatom, tegyem messzebbre, ha olyan vagány csaj vagyok. Én meg visszakérdeztem, hogy talán vigyem haza? „Nem. Elég, ha beteszed a postaládába”- hangzott a válasza. Ettől egy pillanatra megrettentem. Elmenni
a kapuig egy
szál bugyiban, már tényleg őrületségnek tűnt. De a mellbimbóimban pulzáló kellemes érzés annyira megzavarta az agyamat, hogy azt gondoltam, bármit megtehetek. Felálltam, és a felsőt felkapva elindultam a kapu felé. Minden lépés egyre veszélyesebb és egyre izgalmasabb volt. Szinte a lépéseim ütemére duzzadtak meg egyre inkább a melleim, már le sem tagadhattam volna, hogy mi érzek. Félúton jártam, amikor egy biciklis elhajtott az utcán. Nem nézett felém, mégis megijesztett. Zihálva szedtem a levegőt, de tovább masíroztam. Remegő kézzel próbáltam kinyitni a postaládát, de zárva volt.
Szóltam Áginak, mire azt felelte, hogy akkor dobjam be, mint egy levelet. Ehhez az ajtó másik oldalára kellett kerülnöm, csakhogy az kifelé nyílt. Nyeltem egy nagyot és kinyitottam, majd kiléptem az utcára. A rám törő izgalomtól majd összecsuklottam. Kezem-lábam remegett, ahogy széttekintettem. Láttam távolodni a biciklis alakját, a másik irányból meg egy autó közeledett. Reszkető kézzel tuszkoltam be az apró ruhadarabot a levélnyíláson, majd gyorsan beléptem az ajtón. Futottam vissza a kis medencéhez és hangosan zihálva Ági mellé rogytam. Ági kacagott az igyekezetemen és én is hangosan nevettem, de a felmeredő mellbimbóim így is elárultak.
Tudtam, hogy titokban jól megnézte őket, hiszen bár láttuk egymást korábban is meztelenül, ezek a dolgok mindkettőnknek újdonságok voltak. Persze ő sem akart gyávább lenni nálam. Amikor kioldotta a bikini felső pántjait, sötét mellbimbói majdhogynem fölfelé meredtek, annyira kikerekedtek. Már értettem, miért bámult meg engem is annyira. Mintha nem is azok a cicik lettek volna, amiket öltözés közben oly sokszor láttam már. A lányosan gömbölyödő kicsi mellek szelíd vonala megtört, ahogy a két kemény bimbó felágaskodott. Szájtátva bámultam, ő pedig felnevetett és megjegyezte, hogy én is pont így nézek ki. Önkéntelenül nyúltam a jobb mellemhez és simogattam körül a csúcsát. Tényleg kemény volt. És az a lélegzet-elállító érzés, amelyet a simogatás okozott! Ági kijelentette, hogy ő következik. Láttam rajta, hogy hozzám hasonlóan fel van pörögve, sőt amikor kilépett a vízből, a bikini alsót hátul jól felhúzta, úgy hogy az majdnem teljesen eltűnt a feneke csupasz gömbjei között. Túl akart tenni rajtam, s így indult az utcai ajtó felé. Szerintem egyikünk sem kezdett volna ilyen őrült játékba, ha egyedül van, de a közös rosszalkodás mindkettőnket könnyelművé tett. Olyan valószínűtlen és olyan izgalmas volt az a délután, hogy még ma is beleremegek, ha felidézem. –hallgatott el.
– Aztán mi történt? – suttogta félénken a tanárnő és Petra érezte, hogy a tenyere alatt az arcbőre tűzben ég.
– Akarod, hogy folytassam? – könyökölt fel a lány, így a takarója ismét visszacsúszott, felfedve az emlékezéstől megduzzadt melleit. De a tanárnő nem válaszolt, csak nézte a lány emlőit. Amikor észrevette, hogy a lány figyeli, gyorsan elkapta a tekintetét és ismét a felső matracot kezdte bámulni. Petra azonban nem hagyta annyiban és egészen fölé hajolt, s így teljesen kibújt a takaró alól, mivel annak nagy részét a tanárnő még mindig magához szorította. Bal mellének hegye finoman hozzáért a tanárnő vállához, s ettől amaz megremegett, majd az oldaláról a hátára fordult. A takaró egy picit ismét lejjebb csúszott és keblei félig láthatóvá váltak. Ahogy a vékony anyagot két oldalt a karjaival a testéhez szorította, jól láthatóvá vált a két mell vonala s rajtuk duzzadó bimbók kontúrja – egészen a takaró szélénél. Petra lovagló ülésben a térdeire ült, majd feljebb húzódott és két tenyerével a tanárnő feje mellett megtámaszkodva felülről nézett annak arcába és ismét feltette a kérdést:
– Szeretnéd, ha tovább mesélnék?
– Igen. – suttogta amaz végül.
– Akkor itt az ideje, hogy egy kicsit bátrabb légy. Különben azt hiszem, hogy nem is érdekel, amit mesélek. – incselkedett tovább a lány és lejjebb csúszott, majd karjait behajtva végignyúlt a nőn. Arcuk így egészen közel került egymáshoz, ám a mozdulat során a takaró ismét elmozdult néhány centit, így a tanárnő ágaskodó mellbimbói kibukkantak alóla. Egyikőjük sem nézett oda, ám mindketten érezték, ahogy az érzékeny mellcsúcsaik összeérnek. A tanárnő tűzvörös lett, amikor megérezte, hogyan keményednek meg mellei és nyomódnak a lány puhán duzzadó emlőibe. Petra feljebb emelkedett és a könyökeire támaszkodva mosolygott az arcába. Mellbimbóik így éppen csak összeértek és Petra nagyon finoman meg-meg mozdítva a felsőtestét, elérte, hogy a mind érzékenyebb mellvégek körös-körül simogassák egymást. Azt, hogy ez a játék mennyire jól esik neki, csak kipiruló arca árulta el – hangja továbbra is incselkedő maradt:
– Szóval? – ismét egy apró mozdulat és bimbók újra összedörzsölődtek.
– Hogy érted azt, hogy bátrabb? – rebegte a tanárnő.
– Háááát… Bújj ki a takaró alól.
– De mást nem kell tennem?
– Nem.
– És tovább mehhhséhhhhlsz. – egy újabb finom mozdulat és a mellbimbóik tovább ingerelték egymást.
– És tovább mesélek. Mhhhhh…
– Akkor fordulj el egy pillanatra!
– Oké. – kelt fel a lány és a tanárnő azonnal magára húzta a takarót.
Petra hátat fordítva leült az ágy szélére, hallotta a takaró neszezését, majd mivel néhány pillanatig nem történt semmi, hátrafordult. „Szerény Zsuzsika” valóban ledobta magáról a takarót, azonban hasra fordult, elrejtve ölét és kebleit.
– Becsaptál! – nevetett fel a lány, de a tanárnő nem válaszolt, hiába a lány története, a szégyenlősségét nem tudta egykönnyen félretenni.
– De legalább már te is meztelen vagy. – feküdt fel ő is az ágyra, úgy hogy lábait a tanárnő feje mellett nyújtotta ki és feje annak térde mellett nyugodott. Mivel a hátán feküdt, tökéletesen láthatta a meztelen far minden négyzetcentiméterét.
– Csinos feneked van. – jelentette ki, majd nem bírta megállni, hogy ne élvezze ki a tanárnő zavarát és még hozzátette:
– Csak szorítsd jól össze, nehogy kilátszódjon a puncid.
A hatás nem maradt el: a fenék megrándult és a tanárnőből halk sóhaj tört fel. Petra nem tudta eldönteni, hogy ez a zavar, vagy az izgalom jele volt-e. Az ő mellei mindenesetre az előbbi játék hatására még mindig érzékenyen várták a kényeztetést, így egyik kezével óvatosan simogatni kezdte őket.
– Szóval ott tartottam, hogy Ági is levette a bikini felsőt és az alsót, pedig úgy begyűrte a feneke közzé, hogy az majdnem teljesen csupasz maradt. A saját tetteim is felizgattak, de ez a merészség teljesen bepörgetett. – tette egyik tenyerét lágyan a tanárnő fenekére. A másik kezének mutató ujjával továbbra is a mellein körözött.
– Amikor visszaért, majdhogynem bezuhant mellém a vízbe. Mintha kába lett volna, úgy pihegett. Arra kért, hogy hozzak valami innivalót a hűtőből, én pedig felálltam, majd cinkos módjára rákacsintva én is be akartam gyűrni a bikinimet. Ahogy hátranyúltam, kezét rátette az enyémre és finoman eltolta azt, majd a mutatóujját bedugta a szövet alá. Egészen zavarba és bevallom, még inkább izgalomba jöttem, ahogy megéreztem az érintését a fenekemen. Majd’ elakadt a lélegzetem, amikor lejjebb csúsztatta, egy pillanatra megérintve ott, ahol a legérzékenyebb vagyok. Ám a mozdulat nem állt meg: ujját tovább húzta, míg a bikinim alja teljesen kifeszült, majd csúszni kezdett le a csípőmön. Rádöbbentem, hogy az a célja, hogy teljesen levetkőztessen. Néhány pillanat és a meztelen, forrón lüktető puncimat csodálhatta volna az, aki arra járva a kapun bepillant. Lepillantva láttam, ahogy a kisajkaim leheletnyire kibújnak a nagyajkak fészkéből és éreztem, ahogy a napsugarak melengetik őket.– tartott szünetet, majd az amúgy is azon pihenő kezével simogatni kezdte a tanárnő fenekét, néha finoman meg-megmarkolva azt. Másik kezét a saját hasára csúsztatta és most azon körözött. „Szerény Zsuzsikán” néha apró borzongás futott át és egy-egy felszakadó apró nyögés árulta csak el, hogy milyen hatással van rá a lány kezének játéka.
– Ági rácsapott a fenekemre, jelezve, hogy induljak az italokért. A ház bejárata félúton volt a medence és a kapu között, így néhány lépést megtéve még közelebb jutottam az utcához. Akkor végre megtörtént az, amit féltem és mégis feszülten vártam: a kerítés előtt elhaladt két srác. Egyikük olyan 25-26 éves lehetett, a másik viszont velünk járt egy évfolyamra a középiskolában, az hiszem Tominak hívták. Amikor véletlenül odapillantottak, ösztönösen magam elé kaptam a kezeimet, de ők csak bámultak dermedten. Alig néhány méter választott el egymástól bennünket, de a köztünk lévő kerítés olyan bátorságot adott, hogy leengedtem a kezeimet. Élveztem, ahogy sóvárgó tekintetük az izgalomtól keményen ágaskodó melleimre tapad, majd éhesen a kitárulkozó puncimra vándorol. Had nézzenek, had izguljak fel teljesen! Ha
ezt elmesélik,
úgysem hisz majd senki sem nekik. – keze közben tovább dolgozott a tanárnő fenekén, aki időközben már folyamatosan nyögdécselt és a combjait is annyira ellazította, hogy Petra a fenék félgömbjeit masszírozó keze mind többször tévedt közéjük, egyszer-egyszer megérintve a nő ánuszát, és a néha a nagyajkak peremét is. Felült és immár mindkét kezével a tanárnőt simogatta, ám a történetéről sem feledkezett meg:
– Helló fiúk! – lépett mellém Ági és oldalra pillantva láttam, hogy rajta sincs semmi. A két srác továbbra sem bírt megszólalni, bár egy bamba vigyor Tomi arcán már megjelent. Gondolom, pucér nőt akkor láthatott elsőnek. Alig bírtam visszafogni magam, hogy ne simogassam ismét a melleimet, de Ági is mind jobban ki akarta élvezni a helyzetet. Elém lépett, eltakarva ezzel a fiúk elől, majd széles terpeszben állva megpuszilta az arcomat. Döbbentem néztem magam elé, majd észrevettem, hogy a fiúk Ági hátsóját bámulják. Ha farmerben volt, akkor is megnézte mindenki, de így… Láttam a vágyakozást a szemükben, ahogy a pucér farát falja a tekintetük. A terpesz biztosan többet is megmutatott a csupasz hátsónál és el tudtam képzelni, hogy a fekete szőrzet közül kivilágító vágata hogyan csillog a saját nedveitől. Nem bírtam tovább és a lábam közzé nyúltam. – s mintha csak a történetét kívánná szemléltetni, szelíd erőszakkal széjjelebb húzta a tanárnő combjait. Amaz már leplezetlenül sóhajtozott, és hagyta, hogy a lány az altestén kedvére kalandozzon. Petra széthúzta a fenekét és mutatóujját nagyon-nagyon lassan végighúzta a vágaton. A mozdulat végén ujja a sikamlóssá vált vagina aljához ért és a tanárnő nyöszörögni kezdett.
– Talán teljesen el is feledkeztem volna magamról, de Ági szerencsére nem, így búcsút intett a fiúknak és betaszigált a házba. Nem tudom, meddig szobrozhattak még a kapuban, mindenestre mi a folyosóra belépve teljesen megfeledkeztünk róluk. Röhögve rogytunk egymás mellé a padlóra, mintha csak egy jó vicc lett volna az egész, de a csúcsosodó melleink és a szőrzetünket csapzottan összetapasztó nedvek nem ezt mutatták. Ági játékosan megcsippentette az egyik mellem hegyét, mire én felsikkantottam és éreztem, hogy nedvek újabb áradata indul meg a lábam között. Betámolyogtunk Ági szobájába és az ágyon egymás mellett elnyúlva pihegtünk. Hosszú percek teltek el, mire a szoba hűvösét érzékelni tudtuk és felöltöztünk. A nedves bikinit csak hazamenet vettem ki a postaládából. Még jó, hogy rövidnadrágot viseltem, miközben hazafelé bicikliztem, mert a szoknyát fellebbentő szél sokat megmutathatott volna. Bár lehet, hogy nem is lett volna olyan rossz. – sóhajtott fel. Kezei nem hagyták abba a munkát: mind gyakrabban nyúlt előre a combok között, hogy keze a tanárnő vaginájára simuljon. Tenyere tele volt a nő nedveivel, amelyet annak fenekén kent szét.
A nevektől csillogó szabályos fenék minden erős gyúró mozdulatra finom rándulással válaszolt. „Szerény Zsuzsika„ ide-oda tekerte az altestét, ahogy mindenről megfeledkezve átadta magát a lány kezeinek. Petra felismerte, hogy közel jutott a csúcsponthoz és ujja már csak a csiklón körözött. A tanárnő kicsit előre húzta a térdeit és feljebb tolta a fenekét, elszakítva ölét az ágy felületétől. A lány jól emlékezett milyen érzés volt, amikor a nő a fenekét simogatta, ezért egyik kezének mutatóujját továbbra is a nyálkás csiklón táncoltatva a másikkal a feltárulkozó fenéklyukon kezdett körözni. A tanárnő összeszorította a száját, így a hangos sikolyai csöndes nyüszítéssé halkultak. Végül egy kiengedett sikollyal hátradobta a fenekét és abban a pillanatban, ahogy Petra ujja néhány centire beszaladt a fenekébe, elélvezett.
Petra nem izgatta tovább. Oldalra dőlt és lábait az ágyról lelógatva fejét a tanárnő hátán pihentette. Amikor percek múltán a nő szuszogása nyugodttá vált, megszólalt:
– Adsz kölcsön valami ruhát, míg visszamegyek? A nap már úgyis kisütött.
– Igen. Fent van a felső ágyon.
Petra fellépett az ágy szélére és kotorászni kezdett a tanárnő egyik táskájában. Kivette egy barna kordbársony nadrágot és egy pólót. Amikor lelépett az ágy széléről, a tanárnő már felvette a bugyiját, de melleit nem rejtette el. A bimbói kisimultak és harmonikusan olvadtak bele az emlők gömbölyded vonalába. Petra ránézett és elmosolyodott. „Szerény Zsuzsika” is ezt tette:
– Azt hiszem, hogy most tényleg nevetséges lenne, ha rejtegetném.
Petra magára kapta a nadrágot és a pólót. Levetett ruháit és cipőjét összeszedte, majd egy puszit nyomva a tanárnő arcára, elhagyta a házat.