Erotika a sötétben
Az egyetem első éveiben a bulik nem szólnak másról, mint sok-sok alkohol elfogyasztásáról. A néhány napos karácsonyi szünet és családlátogatás előtti utolsó este is ilyen volt. Mindig más helyre mentünk bulizni, nagyjából ugyanaz a párfős baráti társaság. Ezúttal volt velünk egy újonc is, az egyik srác kissé félénk, régi ismerőse. Ő első éves volt, alig egy-két évvel lehetett fiatalabb nálunk. Többször láttam már őt, ha ugyanabban az épületben volt óránk, mindig feltűnt a csinos alkata és a szótlansága. Sosem láttam, hogy társaságban lett volna, vagy beszélgetne valakivel, csak valami furcsa, titokzatos szomorúságot éreztem rajta. A kollégium, ahol mindketten laktunk elég nagy volt ahhoz, hogy ne jöjjek rá, melyik részben lakik, csak néha, nagy ritkán megpillantottam valamelyik folyosón. Valószínűleg eléggé magának való fiú lehetett. Örültem, hogy váratlanul feltűnt a társaságunkban.
A pince, ahol a táncos-ivós szórakozóhely is volt egy sötét, sűrű dohányfüsttel telítődött terem volt. Az első pillanattól kezdve émelyegtem, ahogy beléptünk, és tudtam, hogy hamarabb visszamegyek a kollégiumba, mint a többiek. Nem tetszett a hely. Szereztünk egy-egy sört és egy röviditalt és próbáltuk felvenni a hely hangulatát. Népszerű gépzene ment éppen őrült hangerővel, a barátaim hamarosan el is tűntek a tánctéren a sötétben. Alig lehetett látni valamit, a sötétet néha törte meg valami villogás a stroboszkópoktól és színes lámpáktól. Álldogáltam egy kicsit és néztem a felvillanó alakokat a tánctéren.
Fiúk és lányok vegyesen kavarogtak a teremben, de sem a zene, sem a hangulat nem volt pároknak való. Inkább magukban, vagy kisebb csoportokba verődve táncoltak.
Az egyik villanásban megláttam az új fiút, ahogy a pultot támasztva nézi a táncolókat. Belegondoltam, hogy ennek a visszahúzódó srácnak milyen lehet ez a hely és odaverekedtem magam hozzá a tömegen keresztül.
– Hahó! – kiabáltam a fülébe a zenét túlharsogva. Felém fordult és finom mosolyt vettem észre rajta. Sosem láttam még mosolyogni, jól állt neki.
– Nem mész táncolni? – kiabáltam megint a füléhez hajolva. Ő csak megrázta a fejét. Néhány másodperc múlva éreztem, hogy a vállamra teszi a kezét. Ránéztem és most ő hajolt hozzám.
– Megbolondulok ettől a ricsajtól! – kiabálta a fülembe. A kezét a vállamon hagyta és úgy nézte tovább a többieket, ha épp felvillantak egy fénykévében. – Mi lenne, ha bemennénk egy kicsit? – kiabálta megint – Aztán nemsokára én le is lépek innen!
Bólintottam és elindultunk a tömegen keresztül a tánctér felé. Egyik kezemet hátulról rátettem a vállára, hogy ne keveredjünk el egymástól és beevickéltünk a sötétbe. A gépzene továbbra is szinte fájdalmas hangerővel ment, úgyhogy beszélgetésre esély sem volt. A terem egy pontján megállt és szembefordult velem. Elkezdtünk mozogni a zenére. Nekem még kezemben volt egy műanyag korsó is félig sörrel, úgyhogy arra vigyázva táncoltam. Egymással szembe fordultunk, de akárcsak a teremben mindenki mi is magunkban táncoltunk. Meglepően magabiztos és jó mozgása volt, főleg ahhoz képest, hogy távol állt tőle, hogy bulizós típus legyen.
Néhány percig elvoltunk, amikor rábökött a kezemben lévő korsóra. Felé nyújtottam. Közelebb lépett és két kézzel megfogta a korsót, rászorítva az én kezemet is. Kicsit közelebb léptem, mivel a kezemmel együtt fogta a korsót és amíg ivott néhány kortyot, folyamatosan a szemembe nézett. Hirtelen egész másképp éreztem, mint eddig, ez a visszahúzódó, csinos srác valami furcsa bizsergéssel töltött el. Leengedte a korsót és kiszabadult a kezem is. Mindkét karját a vállamra tette és egészen közel hajolt hozzám.
– Köszi! – kiabálta a fülembe és kicsit megszorította a nyakam a vállamra vetett karjaival. A szabad kezem finoman rátettem derekára és csak bólintottam egyet neki. Hirtelen aggódni kezdtem, hogy hogyan festhet ez a jelent kívülről, de ahogy körbepillantottam, láttam, hogy senkit sem érdekel, sőt, itt-ott félrészegen összekapaszkodó srácok táncoltak már együtt. Megnyugodtam és egész közel léptem hozzá.
Felhajtottam egy jó adagot a sörből, a maradékot meg elé tartottam. Nem nyúlt érte, csak közel hajolt a pohárhoz. Végül jókat nevetgélve és bénázva megitattam vele úgy, hogy én tartottam a szájához. Végre megszabadultam az üres műanyagtól és megint táncolni kezdtünk. Egész közel, egymással szemben mozogtunk a zenére, néha direkt vagy véletlenül összeértünk egy kicsit. Az egyik ilyen után magamhoz akartam ölelni, de végül nem mertem, csak mellé léptem és fél kézzel átöleltem a nyakát, úgy táncoltunk tovább. Jó volt vele így együtt mozogni, gyakran egészen összesimultunk, a derekunk vagy a combunk egymáséhoz érve együtt mozgott a zenére.
Az egyik szám végén elsötétült az a néhány alig villódzó lámpa is és sötétség borult a teremre. A fiú egy erőteljes mozdulattal átkarolta a nyakam, magához húzott és belecsókolt a nyakamba. Teljesen letaglózott és váratlanul ért. Hallottam, ahogy kuncog utána, aztán megint magához húz, de csak megölel. Megjött a bátorságom és most én csókoltam a nyakába. Mélyen és sokáig tartott, közben éreztem, hogy finoman hátraveti a fejét és sóhajt egyet.
Szemben állt velem, átölelte a derekam, másik kezével a fejem szorította a nyakához. Ha rajtam múlt volna, talán sosem szakadok el tőle, olyan felkavaró és izgató volt. Magamhoz szorítottam, hogy a derekunk is a mellkasunk is egymáséhoz simuljon és lassú, ütemes mozdulatokkal csókoltam a nyakát. Aztán vége lett, felvillant néhány fény és újabb zeneszám indult bődületes hanggal.
Elszakadtunk egymástól, mellém állt és hozzám simulva folytatta a táncot az új zenére. Alig vártam már az újabb alkalmat. Hamarosan el is jött, most már vágyakozva, szégyenérzet nélkül húztuk magunkhoz egymást és hosszú csókot váltottunk, aztán csak egymást átölelve mozogtunk lassan a vad gépzenére.
Hihetetlenül felizgatott és szerettem volna vele valahol máshol lenni, ahol nem kell a fényektől és a többiektől tartani. Talán a gondolataimban olvasott, mert az egyik szám végén megint magához húzott és a pillanatnyi csendben a fülembe súgta:
– Lépjünk le innen. – válasz helyett finom puszit adtam a szájára és megöleltem. Még egy puszi a vállára és a nyakára.
– Menjünk vissza a koliba – mondtam, és választ sem várva elindultam a kijárat felé. Éreztem a kezét a vállamon, ahogy mögöttem jött és azt gondoltam, nem fogom kibírni, amíg visszaérünk a kollégiumi szobámba.