Az öreg újra támad
Miután egyedül maradtam, életem legfontosabb dolgainak rendezése után, végre magammal is törődhettem. Hiányzott a Nő. Nem a házvezető, hanem a társ, akire egy érett férfi vágyik. Akkoriban az Expressz hirdetési újságban lehetett kutakodni. Nézegettem, írogattam, de nem jött be egyik sem. Végül, feladtam egy részletes hirdetést. Meglepetésemre vagy 30 válaszlevél érkezett. Átválogattam, selejteztem, majd elkezdtem sorban feldolgozni. Hetente egy-két találkozás, kis jegyzetfüzetbe találkozás után a legfontosabb adatok rögzítése, szóval logisztika. A találkozók nagyobb része természetesen könnyed elköszönéssel végződött. Egyik, kapott válaszlevélben név, telefonszám. A név: Szepesiné. Mikor sorra került, felhívtam a számot, kértem Szepesinét. Adták. Elmondtam, hogy az expressz hirdetés ügyében keresem. – Jaj, bocs’ téves, adom a kolléganőmet! – volt a válasz. A kolléganővel aztán megbeszéltük, hogy mivel a közelemben lakik, aznap, munka után meglátogat, megismerkedünk. Kora este megjött „Szepesiné”, vagyis ahogy bemutatkozott: Mari. Leültünk, egy órát beszélgettünk, valamit ittunk is, néha együttérzőn megsimogattam vállát, arcát. Mindketten meséltünk magunkról. megtudtam, hogy házas, de férjével nagyon nem jó a viszonya. Aztán közölte, hogy késő van, mennie kell, holnap hajnalban lányával, sógornőjével egy hétre Villányba mennek nyaralni, de még nem pakolt össze. Búcsú puszi jobbról, balról, de látom, nagyon szomorú. – Mi a baj? – kérdeztem. Nem válaszol, csak szomorúan lehajtja fejét. Tenyerem közé fogtam fejét, és újabb puszival vigasztaltam. De ez már más lett. Szorosan hozzám simult. Puszi jobbról, balról, … középről, csók, ölelés. – Többre vágysz? – kérdeztem újra, de csak biccentett. Újabb csók, közben kezem derekáról mellére, majd combjára csúszott. Éreztem, hogy belé simul tenyerembe. – Gyere! Szeretném, ha első szeretkezésünket nem kapkodnánk el. Készítsük elő az ágyat! – súgtam a fülébe, és ő jött vissza a szobába. Nyitottuk az ágyat, terítettük a lepedőt, párnát, aztán vetkőztünk, vetkőztettünk, ölelkeztünk, csókolóztunk, simogattuk egymás testét, a feltárulkozó rejtetett zugokat. Imádom a meztelen, ágyon fekvő női test látványát! A szeretkezéstől boldog nő mosolyát. A mosoly megszépít. De számomra nincs szebb annál a derék alatti háromszögnél, ami a bugyi alatt rejtőzik. Mások a Bermuda háromszöget kutatják, nekem ez, a bikini háromszög az örök megfejtendő rejtély, ahol az élet ered. Ahová, ha behatolok, mély sóhajjal, szerető öleléssel fogadnak. És a keblek, melyek kicsik, vagy nagyok, körték, vagy almák, de szeretkezés közben ütemesen ringanak, csókra csábítóan. S az ajkak/a szemérmesek is, mik levegő után kapkodnak, vagy melyek ágyékomhoz, farkam köré simulva rabul ejtenek, elveszik józan eszemet, ősi, kábítószer nélküli kábulatba ejtenek. Szeretkeztünk órákon át, fáradhatatlanul. Rövid pihenőkkel végig gyakoroltuk az összes általunk ismert testhelyzetet. Nem tudom, tán hajnalig sem hagytuk volna abba, de mennie kellett. Mivel már közeledett az éjfél, én is öltöztem, hogy haza kísérjem. Férjéhez. Kerülő úton mentünk, nehogy ismerőssel fussunk össze. Útközben elárulta, hogy nem Szepesinének hívják, az, kolléganőjének neve. Annak, aki saját szeretőjéről mesélve, rábeszélte, hogy válaszoljon hirdetésemre. (Szóvaj írj Te is!) Néhány nap múlva üdvözlő lapot kaptam Villányból. Jánosné-t írt a címsorba. Nyaralása után azonnal, újra meglátogatott, ágyam, és ágyékom már készen várta. Később, tíz évig éltünk együtt, de minden elromlik egyszer. Szeretek a szépre, jóra emlékezni, de legjobban azt szeretem, ha a jót – élvezhetem.