Az építendő csapat 1.

Marika kifogyhatatlan energiával rendelkezett. Minden együttlétünk felért egy kifacsarással. Amikor elhagytam a lakását, a zacskóm minden alkalommal garantáltan üres volt. Négy éves kapcsolatunk alatt soha nem engedett el háromszori magömlés előtt, de többször kierőszakolt négy vagy öt menetet is belőlem. Már amennyire kellett erőszakolnia. Olyan tüzes puncija volt, hogy a farkam nemhogy menekülni akart volna előle, inkább mászott volna vissza amint elköpte magát. Persze az idő valahogy mindíg szűkösnek bizonyult. Legalábbis ameddig titokban kellett találkoznunk.

Ahogy Kati kiszállt az édeshármasból, Zsuzsi láthatóan hiányolta a jelenlétét. Felötlött bennem, mi lenne, ha Marikát becsempészném a helyére. Csak hogyan adjam elő az ötletemet a lánynak? Nyilván azt nem fogom az orrára kötni, hogy mellette van (volt) egy másik is aki ’lelépett’ és megüresedett a helye. Azt már egyszer elkezdte mesélni, hogy volt azonos nemü élménye a Klárival és az Ircsivel is, és tetszett neki. Most csak azt kellene elfogadtatni Vele, hogy tegyük ezt hármasban. Csak hogyan vezessem fel a témát?

Mint mindent, ezt is az Élet oldotta meg. Igazgatónknak az új gazdasági mechanizmus keretében valaki javasolta, hogy szervezzen ’csapatépítési hétvégét’. Ez a ’kommunista szombat’-tól annyiban különbözött, hogy az egész hétvégét hivatott volt elvenni a pihenésre vágyó munkatársaktól, nameg abban is, hogy a Mátrában levő SZOT üdülőben került megszervezésre.

Már egy éve tartott Marikával a viszonyunk, de a munkahelyen senkinek még csak halvány sejtése sem volt, mivel mindketten jól játszottuk a szerepünket. Hetente legalább kétszer meglátogattam otthonában a kis szukát de a lakásán kívül sehol nem találkoztunk és az irodában példásan viselkedtünk. Ennek köszönhetően azon a bizonyos csapatépítési hétvégén senki nem tartotta a szemét rajtunk és szabadon jöttünk-mentünk elkerülve a kutató pillantásokat. Engem minden női munkatárs ’megközelíthetetlennek’ fogadott el, ami alapvetően igaz is volt. Marika volt az egyetlen akivel kivételt tettem. Sem előtte sem utána nem volt munkahelyi flörtölésem.

Kis csapatokban érkeztünk Mátraházára (busszal, mert mint mondottam korábban, akkortájt nem volt minden segg alatt egy autó). Én kora hajnalban elindultam, mert mint mindíg, a főnök most is velem intéztette a szervezési munkát. Ebben az esetben nekem kellett a szoba beosztásokat és a programokat megszervezni. Természetesen Marika egy másik gárdával utazott. Én már mindent elrendeztem a helyszinen mire a többiek szállingózva megérkeztek. Találtam egy olyan kettős szoba kombinációt ami között volt egy egybenyitható ajtó. Lefoglaltam ezeket magunknak és ’véletlenül’ mindkettőbe csak egy-egy személy jutott, míg a többi szobán ketten osztoztak. Mikor Marika elfoglalta a szobáját, egyáltalán nem lepődött meg, hogy valaki kopogtatott az oldalajtón, és boldogan borult a nyakamba. „Végre egy kis változatosság” mondta félreérthetetlenül célozva a helyszínre. Ez volt az a kulcsszó ami felvezethette az ötletemet. „Nem is tudtam, hogy változatosságra vágysz” csaptam le rá amit azonnal lereagált. „Nem tudtad, hogy én mindig nyitott vagyok izgalmas változatosságokra?” és rátapasztotta szomjas ajkait a számra.

A program jól indult. Az ’építendő csapat’ tíz óra előtt már együtt volt, javarészben meg is reggeliztek és várakozással tekintettünk a nagy esemény elé. Valami okos tóbiás kidolgozott egy hókusz-pókusz módszert valahol a világ távoli sarkában (szerintem az USA-ban és egy másik okos berci megmagyarosította) aminek a lényege az volt, hogy váratlan körülmények közé kerülve kellett megoldani szokatlan helyzeteket. Egy erre kiképzett pasast sikerült felbérelnünk, aki tejhatalmat kapott a hülyeségek levezénylésére. Volt itt ledőlt farönkön egyensúlyozás tűsarkú cipőhőz szokott de most bakancsba bújtatott női lábak számára éppúgy mint erdőben tájékozódás katonai akciókat csak filmen látott balfácán férfiak részére. Mint korábban emlitettem én letöltöttem a letöltendő katonai szolgálatot, így majdnem belehaltam a röhögésbe a balfácánkodások láttán. De nem segithettem senkinek. Ezt nevezik ezek csapat építésnek. Ennek ellenére mindenhol ott voltam, és ahol tudtam, hasznosítottam magam. Merthogy szerény véleményem szerint ez az igazi csapatépítés.

Kis híján sikerült sérvet kapnom amikor egy nem igazán sovány kollegínát kaptam el estében mielőtt kitörte volna a bokáját. Úgy döntött le a lábamról, hogy rámesett és nemcsak testemen okozott zúzódásokat, de az elkövetkező napokban azzal szórakozott, hogy mindenkinek elmesélte, hogy ’alákerültem’. Valószínüleg szivesen vette volna ezt egy ágyban is ruhátlanul, de erre még egy lakatlan szigeten sem lett volna esélye. Na jó ott igen, de csak azért mert inkább egy kövér nőbe mint a tenyerembe …

Marika sem járt sokkal jobban, neki egy olyan csapatba sikerült bekeveredni ahol a legügyesebb társ sem volt képes meglátni a mohát a fatörzsön (ami mint köztudott az északi irányt hivatott megmutatni) és úgy eltévedtek, hogy busszal jöttek vissza majdnem Mátrafüredről. Mondani sem kell, hogy egyiküknek sem volt már jártányi ereje sem. Másoknak sem jutott sokkal több szerencse de a vacsorához csodával határos módon mindenki megérkezett, senki nem tört el semmijét, és az élménybeszámolók hamarosan jókedvre derítették a társaságot. Persze ebben jelentős segítséget nyújtott a jó kis helyi vörös bor is.

Marika kimerültségre hivatkozva korán elvonult. Nekem azonban végig kellett aszisztálnom az egész vacsorát, ami arra jó volt, hogy senkiben még a gyanúja sem merült fel mi is fog történni az éjszaka folyamán. A reggelinél pedig az előző napi gyötrelmek megfelelő magyarázatul szolgáltak Marika karikás szemeire és bizonytalan járására.

Mikor már mindenki nyugovóra tért, végre nekem is sikerült a lerészegedett ’intruktort’ a szobájába kisérnem és mehettem a ’csatatérre’, hogy megvívjak a fasznyelő szörnnyel (azt még nem említettem, hogy akkoriban a nők nem borotválták a puncijukat). Az összekötő ajtón egy feliratot találtam ’Ruhában belépni tilos’ állt a papiron alatta pedig ’kopogással ne zavarjuk a rendelést’. Tiszta, világos, érthető. Gyorsan lezuhanyoztam és a törülközőt körültekertem a derekamon (merthogy törülközőre nem vonatkozott a tilalom) és benyitottam Marika szobájába. Leszámítva az ablakon beszürődő éjszakai sötétséget egy szikrányi fény nem volt a szobában. Majdnem orra buktam amikor az ágy mellett egy cipőre léptem. Ledobtam a törülközőt, felemeltem a takarót és bebújtam az ágyba. Mindezt egy szó nélkül csak hozzásimultam keményem meredő dárdával és egyetlen mozdulattal átfogtam a forró, meztelen cicéjénél és magamhoz húztam. Ahogy farához toltam a merevedésemet egy elfojtott ijedt sikoltást hallottam. Meghült bennem a vér. Ez a mell nem Marikáé, csapott belém a felismerés. Egy telt, kemény, nagy bimbójú didkó volt a markomban.

A lány felszisszent ahogy belemarkoltam a mellébe, miközben másik kezemet becsúsztattam hátúlról a combjai közé. Ahogy megérezte a kezemet összeszorította combjait, ezzel megakadályozva, hogy elérjem a punciját. Amikor nekinyomtam kőkemény farkamat a seggének mintha egy darázs csípte volna meg, előrerántotta altestét.

Két dolog világos volt; aki mellé bemásztam az ágyba az nem Marika, és nem várt illetve nem tudott arról, hogy egy kemény faszú férfivel fogja megosztani az ágyát. Nekem ugyancsak meglepetés volt ez a változás, és az ismeretelen legalább akkora izgalmat okozott, mint amekkora aggodalmat is. Azt kitalálni a sötétben, hogy kinek a mellét tartom a kezemben reménytelen volt, hacsak be nem mutatkozunk egymásnak mielőtt behatolok a combjai közé, ugyanakkor ahogy végigfuttattam kezemet mezitelen testén a józan ész háttérbe került és a hormonok tombolása elnyomta az óvatosság maradványait.

Finoman, de határozottan a hátára fordítottam a lányt és becsúsztattam egyik kezem a combjai közé, miközben megpróbáltam a száját birtokba vennni. Eleinte kifejtett valami ellenállást de amikor fölé kerekedtem és combjai között érezte a farkamat, fellazult és elengedte combjai szorítását. Felhúzta a térdeit és széttárta a combjait amivel tágra nyitotta az utat a már tüzelő pinájához. Ő legalább annyira fel volt izgulva mint én, amit nyakam köré font karjai bizonyítottak. Megnyitotta ajkait és hosszú csókolózásba ment át, ezalatt én akadálytalanul beletoltam a farkamat széttárt pinájába. Nagyot nyögött és magába zárta a betolakodót. Átkulcsolta a lábait a derekamon és megszorította őket. Fogalmam sem volt kit kúrok, de nem is érdekelt. Csak a pillanatnak éltem és tele akartam lőni ezt a forró puncit a még forróbb ondómmal. Le akartam igázni ezt a vonagló női testet, szex rabszolgát akartam csinálni belőle. Néhány lökés után összeharmonizálódtunk és ütemes kefélésbe kezdtünk. A lány már teljesen átadta magát és feltétel nélkül magába fogadott. Ő is csak a pillanatnak élt. Átfordítottam fölülre és ráhúztam a farkamra teljesen. Beleborzongott, de megkezdte hoszútávú lovaglását. Egyre gyorsabb ütemet diktált, és légzése felgyorsult. Éreztem combjainak remegését, és rándulások futottak végig a hüvelye falán. Belegyorsított és eszeveszett ügetésbe ment át. Hörgött, lihegett majd egy hatalmas rándulással elélvezett. La petite mort – kis halál. Aláhanyatlott szinte élettelenül. Átfordítottam, magam alá gyürtem és elkezdtem a már lemenöben levő izgalmi állapotában bevégezni aminek be kellett végződnie. Már majdnem a csúcson voltam, erőteljes lökésekkel döftem magam beljebb és beljebb amikor egy jókora ütést éreztem meztelen seggemen és ebben a pillanatban én is elélveztem. A mai napig nem sikerült megfejtenem a rejtélyt, vajon az ütés ért abban a pillanatban amikor eljutottam a csúcsra, vagy az ütés juttatott oda.

Marika hangja térített magamhoz. „Te mit csinálsz? Megkefélted a barátnőmet?” és játékosan lelökött az aléltan elterülő lányról majd fejét mélyen beletemette a lány combjai közé és hangos lafatyolással kinyalta belöle a tejemet. Fogalmam nem volt ki volt alattam, de nem is érdekelt.


Vélemény, hozzászólás?

Figyelem, felnőtt tartalom! Ha még nem töltötted be a 18! évet, akkor hagyd el az oldalt!