A vetkőzés bűvöletében

A történet főszereplőjét hívjuk mondjuk Szilviának. A hely a Balaton egyik strandja. Hogy melyik, az nem érdekes. Július, nyári tanítási szünet, szabadság, és forróság. Szilviának is, aki nagynénjénél töltött egy napot átutazóban. Ami történt pedig, a következő:
Este érkeztem nénémékhez. A busz -mert muszáj volt neki :)- a Balaton mellett ment el. Megláttam, felcsillant a szemem. Minden évben az emlékezetembe ég a kép: mikor először megpillantom a Balatont. Nem csak egy LÁTVÁNY, amelyben az arcomat is tükröződve látom a busz ablakán keresztül, hanem egy ILLAT is, amely azonnal megcsapja az orromat, és egy teljes, testet átjáró érzés. Persze ez mind csak a képzeletem szülötte, mert sem az illatát nem érezhetem, sem a langyos szellőt nem, de mintha… Mindig megjegyzem ezt a képet. Biztosan ezért.
Nénémék csak 5 percre laknak a megállótól. Örülés, ölelkezés, „te már megint nőttél”, és „jajj de szép vagy”! Ez utóbbi persze nem igaz, de a szerető rokonok végtelen dioptriás rózsaszín szemüvegen át néznek… :S
Ez csak egy nap lesz, de utána visszajövök. Előbb haza kell mennem, de egy hét múlva majd elkezdődik az igazi nyaralás. Igaz, akkor már a szülőkkel. Ez az egy nap szabad csak. :/ Barátom nincs, meg még 18 sem vagyok. Nem vagyok benne biztos, hogy elengednének másokkal. De nem engedem, hogy ez most elrontsa a kedvemet. Itt vagyok, és a holnapi napom gyakorlatilag estig szabad. Irány a strand, és ott a 100%-os lazítás! Juhú!

Ilyenkor este a szokásos egy eltelt évről van szó, nagyjából egy órába sűrítve. Aztán fáradtan elmegyek fürdeni, előkeresem a bikinimet, felpróbálom a tükör előtt, és kiértékelem, hogy mennyire előnyös a látvány. Furcsa mód’ ez évben valahogy majdnem tetszettem magamnak. 🙂 Fürdés, szárítkozás, és ráérősen, kényelmesen felpróbáltam a bikinit. A tükör egy teljes alakos „látványt” biztosító kiegészítője a fürdőszobának. Álltam szemben, pörögtem-forogtam, és majdnem megnyugodtam: nem is nézek ki olyan rosszul. A hasam sajnos nem valami lapos; van rajt némi felesleg. A combjaim sem csak izomból állnak, és a popsimon is van némi előnytelen plusz. A melleim mérete közepesnek mondható, egészen formás! (Megpróbálom magam külső szemlélőként értékelni, így valamennyire objektíven tudom megítélni magam.) A bikinim lila alapon némi kék mintát hordoz, igen jól áll rajtam. Na nem annyira, hogy megforduljanak utánam a fiúk, de azért tetszik.
Na be a szobámba, és alvás. Ilyenkor elaludni persze nehéz. A holnapi nap izgalma…! Hiába hunyom le a szememet, akkor is a tűző napot látom, ami fentről és a víz felszínéről is csak tűz. Emberek, fürdőruhák, pasik…! A képek kavarognak bennem, de végre elbódulok, aztán alvás.

Másnap reggel valahogy vonzónak érzem magam. Felébredek a vendégágyban a „saját” szobámban, nyújtózom, a popsim a takarón kívül, a combom szabadon, a felsőm valahol a melleim alá érve. Ismét bevillan egy „flash”: emberek a strandon, napfürdőzve. Nem is kell több, felkelek. Egy rövidnacit és egy trikót veszek fel, alá melltartót. A bikinit majd felveszem ott. Fürdőszoba, reggeli, némi pénz a belépőre és egy puszi a nénémtől, valamint egy mosoly kíséretében: „Vigyázz magadra és érezd jól magad!”
Mint mikor valaki valahová nagyon siet. Mert ott neki nagyon jó lesz. Bár ez érthető is. 🙂 Az átkelőnél a piros lámpa előtt megállok. Végre egy picit rákényszerülök a pihenésre. Valahogy ez a pillanat is az emlékezetembe vésődik. Hogy miért…? Állok a piros lámpa előtt és arra várok, hogy tovább engedjen. Mellettem mások is, akik hasonlóan jól érezhetik magukat. Lányok, pasik. Két fiú csupasz felsőtesttel. Tetszenek, de nem merem megbámulni őket, hátha baj lesz belőle. :/ Nem ilyen vagyok. Mondjuk ez ilyenkor lehet, hogy baj. Megyünk tovább, és egyre több fiatal, meg egyszerűen vidám ember. Kezdek „feloldódni” ebben a masszában, ami szabad, felszabadult emberekből áll. Megyek el a strand mellett, és a szokásos kép fogad: napozás, fürdőzés, játék. A bejáratnál sajnos igen sokat kell várni, de nem bánom. Legalább szoktatom magam a feeling-hez. Aztán végre bejutok. Magamba szívom azt a jó érzést, aminek -meg vagyok győződve- illata van! Hogy merre induljak, arról fogalmam sincs. De talán balra…

Arra hosszabb a part, és amúgy is a végére szoktam telepedni. Lassan sétálok végig, és már most fürdőzöm. Nem, még nem a vízben, de a látványban. Mindjárt én is a NYARALÓ emberek közé csobbanok! 🙂 Bevallom, a látvány nem csak a pihenési, lazulási ösztöneimre van hatással. A sok pasi, és a velük édelgő lányok látványa azért megmozgat bennem valamit…
Mire megtalálom a számomra megfelelő helyet, már majdnem a szakasz végére érek. De nem baj, legalább „tökéletes” a hely! 🙂 Egy öltözőfülke mellé telepszem vagy öt méterre. Leteszem a kevés holmimat, és mivel lábakat látok a fülke falai alatt, szépen kivárom a soromat. Aztán hopp… Valami furcsa érzés. Az, ami aztán azt a bizonyos bélyeget a napomra nyomta. Egy pasi öltözködik benn, és mivel az egész vádliját látni lehet, azt is látom, ahogy a nadrágját leveszi. A szabadságra fel voltam készülve, na de ennyire nem! Szabadság, meztelenség, gyakorlatilag a többi ember között! Félszegen, óvatosan megkerülöm a fülkét, mert mögé pakoltam le. Egy függöny volt az, ami ajtóként szolgált. Nem mertem közelebb állni, mint néhány méter, de akkor nyomatékosodott igazán az a bizonyos bélyeg a napomon. Nyár ide vagy oda, de szél van. Mikor a pasi a fürdőnadrágját húzza fel, egyszerűen meglátom. A szél félrelebbenti a függönyt, és az így keletkezett vagy 20 centiméteres résen meglátom. „Sajnos” nem elölről, hanem csak a fenekét, de az is elég nagy hatással van rám. Egy pillanatra félre is fordítom a fejemet. Ez elég arra, hogy a srác felkapja a holmiját, félrehúzza a függönyt, és a legnagyobb természetességgel elmenjen.
Tartottam egy kicsit a fülkétől. Odabent egyszerűen megláthatnak! Na de amilyen természetesen a fiú tovább állt…! Hát ez senkit nem érdekel. Itt senki nem ismer senkit! Ha meglátják, meglátják. Többé úgysem találkoznak vele. Nincs következménye…? Hát nincs. Aztán abbahagyom a vacillálást, és bemegyek. Behúzom magam mögött a függönyt. A szél most nem erőlködik, békén hagyja a függönyömet. És ha engem is meglátnak?

Biztosan ugyanúgy fognak reagálni, mint én arra a pasira! Ha éppen meglátnak, megnéznek, és én is tovább állok. És kész! És mit is látnak? Valahogy beugrott a reggeli kép: egy egészen vonzó lányt. Talán még tetszene is, ha valaki megnézne. Talán elismerően nyugtázná: látott egy fiatal, egészen vonzó lányt. Na nem olyant, aki után még ruhában is megfordulna, de azért olyan lányt, akin minden a helyén van. Hát nem voltam biztos a dolgomban…
Leteszem a bikinit az ülőkére, és elkezdek vetkőzni. Leveszem a trikóm és a melltartót. Közben a szél fodrozza a függönyt, a szívem pedig kalapálni kezd. Félek, de a félelem mellett egyszerűen izgalmat is érezek. Megvolt a bikini felsőm, és a függöny nem engedett látni. Egy kicsit mintha csalódottságot éreztem volna! Már mintha vágynám, hogy látni engedjen! Magamon is meglepődök. Aztán leveszem a nadrágot, majd a bugyit. Mikor a bugyim a földre hull, görcsös bizsergés költözik az ölembe. És egy másodpercig a földön is hagyom. Hogy aki nézi, mint én a pasit, az lássa. Lássa, hogy most vettem le a bugyimat, és a puncimat nem takarja semmi. De nem merek kockáztatni, annyira még nem vagyok bátor. Lassan megfogom a bikini alsót, majd belelépek. Lassan húzom fel, mintha nem akarnám, hogy felkerüljön. De megtörtént. Aztán megigazítom magamon, szusszanok egyet a nagy izgalomra, és felkapom a ruháimat, kimegyek. Kint egy fiatalabb pár áll, a fülkére várva. Mint én azelőtt. Ugyanazzal a természetességgel az arcomon, mint a pasi, a lepedőmre telepszem.

Felzaklattak az iménti érzések. Körülnézek, hogy történt-e valami változás az előzőek hatására. Semmi. Mindenki ugyanúgy magával van elfoglalva, mint azelőtt. Az elméletem tehát helyes: Még az sem számított volna, ha meglátnak. Vagy mégis? Látszólag nem. Következménye nem lesz. Viszont számomra, bevallom… nagyon jól esett volna. Meg biztosan annak a pasinak is, aki meglát. Már mindegy, késő bánat. Most már nem tudok visszamenni, hogy kivárjam, míg a szél kinyitja a hevenyészett ajtót, és megmutatja a testemet. Megpróbálok tehát visszarázódni a normális kerékvágásba.
Előveszem a naptejet, és bekenem magamat. A lábammal kezdem, aztán a vállaim, a hasam. Közben figyelek. És: meggyőződésem! Az a néhány ember, aki a fülke másik oldalára telepedett. Talán alszik, talán alvást színlelve, de az öltöző felé fordul. Az egyik vonzó pasi, olyan 28 körül, pedig kifejezetten arra néz a napszemüvegén keresztül! Igen, biztos vagyok benne! Hát ilyen nincs… Persze nem kell nagy leleményesség ahhoz, hogy az ember felfedezze ezt a lehetőséget. Nekem is azonnal feltűnt. Ha az a pasi meglátott volna… Most az nagyon jól esne. De még lesz alkalmam bemenni.. egyszer. 🙁 A naptejjel a cicimnél tartok. Kisé benyúlok a felsőm alá, és a melleimre is teszek belőle. Titkos gondolataimhoz titkos vágyak párosulnak. Ez az egész felzaklatott. Enyhe bizsergés az ölemben, de az egész testemben is. Mint egy helyzet, ami után egy jólesőt masztizik az ember! Vágyom a testem érintésére, a megszokott simogatásokra. Ez peresz most nem lehetséges, de lopva talán mégis megtehetem! A kezemre teszek még némi krémet. Aztán ismét a vállam jön, a mellkasom, aztán megint benyúlok a melleimhez. Egészen a bimbómig hatolok a ruha alatt, és ott is bekenem. Nem merek sokáig időzni. De a combjaim még kényeztetésre várnak. Nem tudom, mi van velem, de egyszerűen kell: végighúzom ujjaimat a bikini vonala mellett. A puncim meghálálja a figyelmességet: bizsergést és nedvességet kapok cserébe. Érzem, hogy nem lesz jó. Le kell hűtenem magam, és erre nincs jobb megoldás, mint a Balaton vize!
Abbahagyom hát, és a vízbe indulok. Körülöttem mintha minden más lenne. A lehetőségek tárházába az élvezet is beköltözött. Begázolok a vízbe, nehezen. A felhevült testemet szoktatnom kell a hűvös vízhez. Perceken belül azonban már élvezettel pancsolok. Figyelem a pasit, és figyelem az öltözködőket. Sejtésem végképp beigazolódni látszik. Vágyom rá, hogy újra öltözni menjek. Bár a víz hűvös, a testem forr. A kezem néha elkalandozik, be a bikinim alá… Nem merek a vízben masztizni, pedig nagyon jól esne!! Simogatom magam, mert a testem megkívánja! Körülöttem idegenek, fiúk, lányok, nők, férfiak, gyerekek. Egy fiatal nő tangában. Néhányan lopva megnézik, de itt ez is természetes. Akár én is lehetnék abban!

Elmélázom, és… A gondolatot azonnal próba követi: fenekemen a bikinit beljebb tűröm. A víz melleimig ér, nem láthatnak semmit! Végzek, kipróbálom. Végigsimítok magamon: igen, mintha tangában lennék! A bikinit így hagyom. Titkos „meztelenség”, amit érzek, más viszont nem tudhat róla. Így haladok végig a parton, figyelve az embereket. Néhol másokhoz közelebb, bátortalanabb pillanataimban távolabb. Aztán elérek a strand másik végére. Ezek az emberek ha lehet, még ismeretlenebbek. Végigsimítok megint a popsimon, és elhatározom: a mellkasig érő vízből a sekélyebbe megyek. Lassan, feszülten. Ahogy kijjebb érek, úgy nő az izgalmam. Már derekamig ér a víz, és hátrapillantva látom: így bizonytalanul, de látszik alsóm kihívó jellege. Sürgök-forgok az emberek között. Jó érzés, de érzem: még jobb kell. Kicsit félek, hogy ne vigyem túlzásba. Találok egy víz színén úszkáló kacsatollat, ami megörvendeztet. Azt fogom megszerezni, a sekély vízből! Ha kimerészkedem addig, látszani fog a fenekem. A víz ott már csak térdig ér. De nem habozok. Bízom előző megállapításaimban. Lassan indulok kifelé. A víz színe már a csupasz popsimat csapkodja, az ölemben egyre görcsösebb az izgalom. Mintha egy másik világba lépnék. Nagyon furcsa érzés. Meglepődöm, hogy nem rémisztő. Keveréke a legmagasabb nyugalomnak és legfelszabadultabb közérzetnek. Hagyom, hadd hasson rám. Fürdök benne.
Lopva körülnézek, kevesen vannak a környéken, nincs tömeg. Fenekem már teljesen kint van a vízből. Az érzés olyan, mint orgazmus előtt: „Még pár simítás a puncimon, és elönt a kéj!” Elérek mondvacsinált célomig. A tollat felveszem, majd érdeklődést színlelve vizsgálgatni kezdem. Popsimmal a part felé fordulok, és akaratlanul behunyom a szemeimet. A feszültség a puncimban a tetőfokán. Nem akaródzik elmennem onnan. De sok lesz, visszafordulok. Két fiú megy el éppen a parton, nyíltan a popsimat figyelve, de ők is olyan természetességet színlelve fordulnak vissza azután, mint amit én erőltetek magamra. A játék tökéletesen működik!
A sekély vízben kezdek visszafelé gázolni. Elmegyek egy 35 év körüli átlagos pasi előtt, és fürdőzöm a tekintetében. Meg is ijedek kissé, de ijedségem oktalannak tűnik. Bármi is lesz, visszanézek rá! Már nem rám néz, … de egy pillanat múlva ismét a fenekemre figyel. Hagyom neki. Nagyon furcsa. Mintha valami fajta kötődést, kapcsolatot alakítottam volna ki kettőnk között, így, akaratlanul. Hagyom még neki, hogy nézzen, aztán lassan „visszabújok” a derékig érő vízbe. A hűvös sem tudja lehűteni kedélyemet. Meg kell kapnom, amire vágyom. El kell élveznem!! Már-már sietve haladok vissza a lépcsőhöz, ahol bejöttem. Alsómat kissé szolidabbá téve, megigazítom. Így inkább hasonlít már egy normál szabású, de sokat mutató bugyira. Ebben már ki merek menni „lakótársaim” közé a partra. A vízből megpillantom a várva várt férfit, a „pasimat”. Ugyanott fekszik, ahol ezelőtt, és nem alszik. Ki kell mennem, meg kell mutatnom magamat neki. Hajt a vágyam: KELL!
Fel fogok öltözni és kimegyek. Majd még visszajövök, most elmegyek valamerre. De most ki kell mennem.
A lépcsőre lépek. Mellettem jönnek be, mögöttem jönnek ki. Egy pár. Látják a popsimat. Jól esik. A „pasim” mellet megyek el. Vele is szeretném azt a láthatatlan fonalat, amivel összekapcsolódtunk ott bent, azzal a férfivel.

Úgy érzem, megtörtént. A lepedőmre költözöm, és törölni kezdem magam. A popsimat felé fordítom, szeretném, ha nézné. Az izgalmam szintje nem csökken, sőt! Ott van a kabin. Senki nincs körülötte, mintha csak nekem tartanák fenn. „Menj, élvezz!” Nem bírom tovább, veszem a ruháim és elindulok. A pasim balra fekszik. A függönyt jobbról húzom be, és megteszem. Igen. Nem húzom el végig. Balra rést hagyok. Nem sokat, csak pár centit. Leteszem a ruháimat, és magamon is meglepődöm. Az alsót tolom le először. Meg kellett szabadítanom puncimat a takarástól. Ki kellett engednem végre a benne felgyűlt feszültséget. A vizes alsót az ülőkére teszem, a ruháim mellé, aztán oldalt fordulok. Fejemet balra fordítom, és kinézek. A függöny rését a szél meg-meglibbenti, pasim pedig néz. Nem tudom mi van velem, csak azt: nekem élveznem kell! A függöny felé fordulok, tekintetemet pedig előre szegezem. Láttam hogy néz, tudom hogy lát. kezemmel simítok egyet a puncimon. Már könyörgött az érintésért, meghálálja. Kezd elhagyni a józan eszem, és egy maszti utolsó percében érzem magam. Még egy simítás a puncimon, majd leülök. Felsőmből kibújok, és azt is leteszem. Nem akarom, hogy bármi zavarja határtalan szabadságomat! Pasim arcomat nem láthatja, de testemet igen. Biztosan néz és figyel! Lábaimat szétteszem , ahogy ülök. A kezem a combok közé csúszik, azonnal a csiklómra. Puncim nedvessége olyan, ami talán soha nem volt. Élvezet belemeríteni az ujjaimat. Nem bírom ki, hogy ne nyúljak be! Megtörténik, bárcsak folytathatnám! De gyorsan, a csiklóm! A feszülő vágyak oda vonzzák ujjaimat, bal kezemmel pedig a bőrömet húzom feljebb, hogy könnyebben hozzáférjek. Dörzsölni kezdem, izmaim megfeszülnek. Pasimat nézem közben. Csak a testét látom, mert a fejemet nem merem kijjebb dugni. Dörzsölöm a csiklómat, meztelen testem izmai megfeszülnek, még lábujjaim is a talajt markolják. Masztizom!! A tizedik másodperc sem következhetett be, de rám tör a gyönyör! Testem összegörnyed, előre kell hajolnom. A szél fodrozta függönyre emelem tekintetemet, míg az orgazmus hullámokban tör rám. Puncim nedvétől lucskos már a pad is. Hasamat újabb és újabb hullámok kényszerítik összehúzódásra. Fejemet oldalra fordítom: pasim tekintete a kabinon és feszülten fészkelődik. Nyilalásszerű hullám tör rám, aprókat nyögök. A hangomat még valahogy visszafojtom, testem viszont nem enged. Az utolsó hullámok már hátamat a falnak vetve érnek. A fal próbálja lehűteni tüzelő testemet, sikertelenül. A hullámok elülnek, de a lábaimat nem akarom még összezárni. Szemeimet lehunyom, és sóhajtok egy nagyot. Teljesen megkönnyebbültem. Nagy erőfeszítéssel, de a ruhámért nyúlok. Érzem, nincs időm a melltartóval vacakolni, így csak a trikót veszem fel. Aztán a bugyit és a nadrágot. Felkapom a maradékot, majd kilépek. Egy gyors pillantást vetek pasimra, aki szinte felfal a szemével.
Lábaim meg-megremegnek, mikor lépdelek. Teljesen elgyötörten érzem magam. Mellbimbóim tökéletesen kivehetők a trikón keresztül, de ez már nem éri el az ingerküszöbömet. Majd egy másik fülkében felveszem a melltartómat is. Összehajtom a lepedőmet, táskába teszem a ruhákat, és egy utolsó pillantást vetek a pasira. Csak engem néz. Újabb bizsergés halad át az altestemen. Aztán megfordulok, és elindulok kifelé. Egy felejthetetlen élménnyel gazdagabban.


Vélemény, hozzászólás?

Figyelem, felnőtt tartalom! Ha még nem töltötted be a 18! évet, akkor hagyd el az oldalt!