A vascsődör
Csillogó szemekkel a szalagra néztem. Ha most kioldom, akkor ő fog vezetni, nem én… De a szexhez két ember kell, két lélek… Így hát engedtem neki, és kioldoztam a csomót…
Halkan felnyögtem, amikor felemelkedett. Én még mindig zilált voltam az előtte ért élvezettől, de ő már éber volt… Lüktető fegyvere még bársonyosan feszült a két hosszú, feszes bronzbarna combom között. Finoman átölelt, és a nyakamba temette az arcát. A fülem mögötti pihéket csókolta lehunyt szemmel. Megremegtem… Ennyit már nem lehet kibírni! Lehunytam a smaragdzöld szemeim én is, és a kulcscsontjába hajtottam a fejem. Izmos, szilárd keze végigfutott a gerincemen. Hogy lehet még ez a szerszám ennyire merev? Kérdeztem magamtól. Hiszen most élvezett el. Mintha a gondolataimba látott volna:
– Látod, mennyire kívánlak? Még be sem fejeztem, de már is feltüzelsz… Rossz kislány! – és belenyalintott a nyakamba. Hátrafeszültem, és előre buktam az élvezettől… A felkötős tűsarkúm még rajtam volt, és a középütt felvágott tanga is, ami majd szétrepedt a hatalmas fallosztól. Hátranyomtam magam, de utána visszahúzódtam, mert féltem, hogy kiszakad az ágyam…
Kezei most a melleimet becézték. Gyengéden gyúrta a kerek dombokat, és néha-néha belecsippentett a mellbimbóimba is. Csak nyögtem, és nyögtem… Amíg egyszer csak felhúzott a falloszáról. Szinte csalódott kábultságomban nyögtem egyet, ahogy kicsusszant belőlem. A szexi-tanárbácsi lefektetett, és elkezdte leközözni rólam a szandálomat. Ujjai nyomát ajkai követték… Majd mindkét Christian Dior csoda a szekrényemnek csattant. Befészkelte magát a combjaim közé, és a fekete csipkével övezett kinyílt puncimat csodálta… És mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon, belesimított… Élvezettel hátranyomtam a fejem.
– Csodás vagy! – dorombolta érzéki, mély hangon. Tekintete megbabonázott.
És minden előzetes nélkül a mutató ujját benyomta a nedves forró nyílásomba.
– Mennyire feszes vagy… Mintha szűz lennél… – suttogta imádattal teli hangon, és még egy ujját amellé csúsztatta, ami viszont már nehezebben ment. Újra nyögtem.
– És még is. Nagyon finom vagy! – és lehajolt. Kinyitotta a nyelve hegyét, és végigfuttatta a vágatomon. Hírtelen felnézett.
– Hol van az a szalag ?
Csak a jobb oldalam felé tekintgettem, ahol lent a földön a szalag is volt. Lenyúlt érte magamra hagyva ezzel engem…
Megfogta a szalagot, és megnyalta.
– Bolondulok az ízedért, cicám… – mondta. Fölém hajolt, és a csuklóimat lazán odaközözte a támlához. Nem ellenkeztem.
Újra a puncikámhoz hajolt, és megint éreztem a nyelve hegyét. Eközben a bal kezével a melleimmel kezdett el játszadozni. Olyan forró voltam, hogy azt hittem, parázslik alattam az ágynemű… De nem… Csak az én Leventém, A szexi-tanárbácsim éppen nyalakodik… de milyen jól nyalakodik…
– Még! Még… még… Nem ott…! Igen… Ott… Nyalj…! Levi, nyalj…! – sikoltottam a fejemet csapkodva. Jelen pillanatban a szüleim sem érdekeltek… És ekkor az egyik újját a hüvelyembe tolta, közben a csiklómnál körözött a nyelvével. Éreztem, mindjárt elélvezek… csak egy… pillanat…
Megfogta a pezsgősüveget, és lelocsolta a puncimat. A hüvelyembe is jutott bőségesen, és csak nyalt ott lent.
Hatalmas sóhaj szakadt fel belőlem. És a tanár úr betérdelt a combjaim közé, és már belém is csusszant a nagy ( 25/8 centis) farka. Azt hittem, megint egy őrült menet következik… De tartotta a szavát… Lassú volt… Kínzóan lassú… Én meg csak szenvedtem, mint szomjazó a sivatagban… Szinte sírtam, amikor kihúzta, és megelégedettséggel töltött el az, ha újból magamban érezhettem… Észre sem vettem, annyira az ájulás határán álltam már, hogy minden egyes alkalommal, amikor visszaereszkedett, orgazmusok sokasága lepett el… Élveztem és csak élveztem. A bugyim, és a fenekem, a combjaim… Mindenütt nedvesek. A hüvelyemtől, és a pezsgőtől.
– Kérlek… – sírtam már az örömtől.
– Gyorsabban! – sikoltottam erőszakosan. Erre ő is elvesztette az önkontrollt. Vadul esett nekem megint, és gyorsabb és gyorsabb volt. A pénisze még vastagabbá dagadt, és egy nyekkenést hallottam… De szinte észre sem vettem. És ekkor életem egyik legnagyobb orgazmusát éltem át… Lehunytam a szemem, és már nem is emlékeztem semmire…
– Vadmacskám! – szólongatott Levente. – Kicsim!
Kinyitottam a szemeim. Elájultam! Jólesően felültem, és a már felöltözött Levit láttam.
– Elmész? – kérdeztem kótyagosan. Bólintott. – Maradj még! – kérleltem.
– Nem lehet, édes. – Ha megtudják ezt… Nekem annyi. Erre is gondolnom kell, hiszen a tanárod vagyok… De…- az erkély felé ment, és már át is lendült a korláton az éjszakába. Odarohantam, és megcsókoltam.
– Jössz máskor is? – kérdeztem, mint egy kislány, aki elveszítette a kutyáját.
– Ki nem hagynám! – újabb csók, és ma este már nem láttam…
Ekkor láttam meg a bugyimat, ami volt szakadva a felvágás végig mentén…
De csak mosolyogtam… 🙂