A szexmasina
Minden azzal a süket masinával kezdődött.
Már, hogy mikor került először szóba köztünk, pontasan az idejét nem tudom, de annyi bizonyos, hogy a Mara férje hozta be németországból a „berendezést”, amiért annyit távol van, és Mara ne „árválkodjék” addig se. Mara hónapokig ki sem merte próbálni a kefélőgépet, aztán amikor egyszer „banya-gyűlést tartottunk” egy kávézóban, és már úgy egy-két Unicum is lecsúszott, valakinek megemlítette nagy halkan, amely kibontatlanul ott állt a spájz mélyén, még úgy ahogy Marcell meghozta.
Aznap, amikor bekerült a csodamasina, a családba, nem volt rá lehetőség kipróbálni, mert épp megjött neki, aztán mire elmúlt, Marcellnek indulnia kellett vissza Berlinbe, az ünnepek letelte után, és azóta Mara nem érzett magában erőt, hogy egy ilyen bonyodalmas szerkentyűt aktivizáljon, amikor – adta a Jó Isten a két kezét – ahogy Ő mondta.
Andi kissé furcsán vihogott akkor a „banyagyűlésen” a legjobban, arra figyeltem fel, és kérdeztem is Beát, hogy minek örül ennyire az Andi, mert hogy általában valamiért mindíg ki van akadva.
Feri így meg, Feri úgy, a gyerek és az ovi, meg a keresztanyja mit vett épp, meg ilyen kérdések körül dühöng rendszeresen, de valakire mindíg ki van akadva, most meg felszabadultan örül. Na akkor mondta a Bea, hogy a Mara kefélőgépének örül ennyire, mert épp a mibenlétét ecsetelték neki.
– Te egy kicsi meg kéne mozgatni vele a csajt. – suttogta oda nekem
– Hülye vagy, ez azért eléggé durva dolog.
– Áh, bizd csak ide, önként és dalolva fog felkúszni a masinára, meglásd.
– Tudod mit, azért azt látni szeretném.
– Mi az hogy kisfiam, méghozzá mindannyian látni fogjuk.
Bea kacsintott egyet, s egy huncut grimaszt vágva, ment ki vécére. Közben én dumálni kezdtem az Évával, mert pasi-bajai voltak, és ki kellett ápolnom egy vizilabdás macsóból. Éva teljesen belegárgyult abba lüke alakba. Győzködtem, próbáltam a lelkére hatni, amikor rángatni kezdtek a többiek, hogy taxi van, megyünk Maráékhoz, irány észak, fütyülnek a tengerészak. Körbe néztem és már mindenki ránk várt csak. Bea kacsintott Andi hátamögött, és az ujjával jelezte, hogy sinen van az ügy. Hirtelen nem kapcsoltam, hogy milyen ügy, annyira lekötött az Éva körüli rosszkedv.
A taxiba, Éva győzködését folytattam, hogy ne hagyja magát így el. Megérkeztünk, és Éva addigra már zokogott. A többiek indultak be a házba, miközben mi a háztömb körül mentünk néhány kört, mire sikerült valamennyire Évát lenyugtatni, aztán mikor újra tudott kicsit mosolyogni, az az igazság, hogy áthültünk és felmelegedésül, egy kis piát keresve már mi is végre bejutottunk Maráékhoz.
Egyből a konyhába mentünk, mert Éva nem akart nagyon mutatkozni egyenlőre a kisírt szemével. Jó pár pár percbe is beletelt, mire végleg lenyugodott a lelke. Közben pedig benntről nagy viháncolás hangjait hallottuk. Lassan beballagtunk és szűz anyám a szönyegen ott egy fekete masina árválkodott, amolyan termetes hordóféleség elfektetve, fekete bőrrel behúzva, ülönyereggel, és felül egy lukkal, amin egy műkuki ugrált ki-be, le-föl meg minden. Körülötte csajok már mind kidöltek a röhögéstől, kezükben egy-egy műfütyi amiket, a készlet részeként, cserélgetni lehet rajta, néhány mozdultattal.
Néha valaki a masina távírányítóján tekert ide-oda, amitől a „kismuki” ott hasadékban befürgült, máskor meg lelassult, ahogy csavargatta Bea. Andi kész volt, már sírt a röhögéstől. Mondjuk muris volt tényleg látni a magában kissé értelmetlenül, izgő-mozgó rózsaszínű gumi-micsodát, de én ettől a legkevésbé sem tudok röhögni, de ez most azt hiszem mindegy.
Mara állította, hogy alapjában véve, ha nincs valaki hangulatban, akkor ez a gép se tud semmivel se többet, ha meg be van indulva, akkor meg tök fölösleges a masina. Na parázs vita kerekedett belőle, engem különösebben nem kötött le a bőrhordócska, meg a süket vitájuk se.
– Figyeljetek már héló, hogy kell ezt használni?
– Adtak hozzá egy videót.
– Nézzünk bele.
– Nézzünk bele…
Na hát, ott látszódott, hogy kell rámászni, feldugni a műfütyis részt, magasságot állítani, aztán adj neki. Sokféle verzióban sokféle nő mutatta be, mire jó a készülék. Andi a látottak kapcsán tökre felpörgött, annyira azért ismerem, jártatta a száját, és elég sok badarságot hozott össze, mire Bea kötözködni kezdett vele, aminek az lett a vége, hogy Andi kipróbálásra jelentkezett, már ami a masinát illeti. Bea rámkacsintott, – látod megy ez – és miközben a kapcsolóért nyúlt, odasúgta:
– Itt fog, ma még vinnyogni, meglásd… Úgy provokálta a beszélgetést, hogy az állandóan bizonygató Andi, belefutott, ebbe a masina kipróbálás dologba.
Kis vigyor, majd egy bátorító pohár whisky, aztán némi kényszermosolygás közepette, Andi felállt a helyéről, és némi biztatást remélve lelassította mozdulatait.
– Na Andi, had lássuk, jó ez a izé valamire?
– Na fogadjunk, hogy nem érzel semmit, tutira rosszul van ez kitalálva, na Andi, mi lessz már…
Aztán Andi lassan levette a bugyiját, feltürte a szoknyáját, némi kis babaolaj és helyet foglalt, nekünk háttal persze, hogy ne lássuk az arcát.
– Figyeljetek, hogy kell bekapcsolni? – így Andi
– Majd mi azt intézzük -mondta Bea
Aztán lassan felberregett a készülék, és a géphangokat némi cuppogással kísérve elindult a dolog. Mara italt töltött a többieknek, Andi nevetett ott ültében.
Mondta, hogy tök fura, és hogy nem hiszi, hogy ettől el lehet élvezni. Mi meg replikáztunk, rá, hogy na látod, mit kell ettől rinyálni. Ezt is pasik találják ki, mitől tudnák mi jó nekünk… meg ilyenek. Beszéltettük, hogy lemérjük a hatást. Dumáltattuk, hogy milyen érzés most, meg most.
Andi meg nem vette a lapot, mert folyton válaszolgatott rá, hogy bizsereg, meg hogy milyen érdekes érzés, de hát azért még sem olyan mintha dugná valaki. Aztán Bea feljebb csavargatta szépen a sebességet, Andi meg dumált csak dumált. Aztán egyre összefüggéstelenebbül beszélt, valami szomszédról, meg tévéjátékról zagyvállt, aztán nagy hullámzásba kezdett testével, és hangos és erősődő búgás közepette elélvezett. Bea szép lasan lejjebb csavarta a gombot, majd végül megállította a kefélőmasinát. Nagy taps fogadta Andit, aki lassan lekászálódott, kissé remegő lábakkal a fekete bőrhordóról.
Bea került porondra, bár nem igazán akaródzott neki eleinte, kicsit félt a „bosszútól”, mert most az Andi vette kézbe az irányítást.Ehez ragaszkodott Andi. Beán azért látszódott rajta, hogy akarja is meg nem is, aztán döntött és derékig ő is feltürte a szoknyáját, na de ő legalább szembe ült velünk.
– Figyelj, ha fáj, ne légy szemét állítsd le, okés? – kérlelte Bea Andit.
– Jól van ne parázz, neked akarok jót te süket. – mondta Andi, és még tovább is beszélt hozzá.
Közben szép lassan, ahogy dumált, elindult a gőzmozdony alatta, mert közben kezével beirányította magának a szerkentyű pénisz részét.
– Nézz rám kérlek, légy velem, jaj – mondta rámnézve.
Aztán én is szóval tartottam, kérdezősködtem, faggadtam, kérleltem, ha fáj szóljon, aztán leállítjuk, és kész. Valahol ott lenn a guminál, valamennyire a mélységen is lehet állítani, a papírjai szerint.
Bea közben mosolygott, bár kissé összeszoritotta a száját. Néha fel nevetett, amikor a többiek ezt-azt szóltak neki. Aztán egyre furcsább lett a nevetése. Egyre mélyebben vette a levegőt.
– Nem rossz, nem rossz. – mondogatta.
– Lehet, hogy ma nekem nem jön össze csajok, de hát határozottan nem rossz…
Aztán megint rámnézett, mosolyogni próbállt. Kezével a mellét kezdte markolászni. Összeharpata az ajkait, de közben tartotta magát, és kedves arccal próbált uralkodni magán. Andi csavart titokban a készüléken, láttam, a párna takarásában, mert odahúzta el azt a zsinóros vackot.
Beuskánk meg minhta nagyot köhögne, felhördült. Először egyszer, aztán kétszer, többször, majd sokszor, végül ráborult a készülékre hassal, és ott üvöltött bele a szőnyegbe, de hatalmasat. Tiszta vörös lett a feje, az erölködéstől-e, vagy az élvezéstől ezt pontosan nem tudni. Andi lejebb csavarta, és így alacsonyabb fokozattal járt kelt a „kishuncut”, de határozottan ment a készülék, és hogy benne volt még, az hallatszódott, a rendszeres cuppogás kapcsán. Mara jelzett némán a kezével, hogy ismét tekerje feljebb, amig Bea továbbra is arcra borultan, kezeit a szönyegnek lógatva feküdt félaléltan. Aztán ahogy a masina búgása is erősödött, ő is búgni kezdett, egyre hangosabban. Fenekét kezdte ritmikusan mozgatni, majd a homlokán és a füle peremén látszódó pirosodásból következtettem, hogy a közeli elélvezésének második lépcsője indul el nála nemsokára. Aztán hirtelen, mintha valamivel megbökték volna, akkorát sikított, hogy belémfagyott
a szusz egy pillanatra,
aztán hallkabb, és több kisebb sikoltozásféle jött Bea irányából, végül egyszerüen lecsúszott a készülékről a szőnyegre.
Mindenkit megdöbbentett a reakció. Ismertük azért elég jól Beát ahhoz, hogy kellő következtetésre jusson ki-ki, a masina képességeit illetően. Azt hiszem, sokakban ekkor tudatosodott, hogy ez a kikerülhetetlenül tökéletes elélvezések egyik forrását biztosító szerkentyű, nem jó helyen van itt.
Majdhogynem egymás szavába vágva javasoltuk egymásnak, hogy vonszoljuk át, a kisszobába a gépet, és ki-ki vonuljon félre élvezni, magába. Vita ki sem alakulhatott e körül, és mire Bea kezdett magához térni, a kefélőgép már a kisszoba közepén találta magát, méreteihez képest is pillanatok alatt. Nagy felszabadult sóhaj szállt fel sokunk lelkéből, mert hát engem rettenetesen zavarna, és talán rendesen el se tudnék menni igazán, egy ilyen porondra tett élvezőgépen.
Oldódásul a két önkéntest próbáltuk meg visszarángatni a „való világba” beszélgetéssel. Bea kicsit kiakadt, és még eléggé remegett a lába. Azt mondja, hogy a második élvezésénél, volt egy pillanat, amikor nem emlékszik semmire, és azután olyan nagy fehér ködfüggöny ereszkedett le elé, és azóta mindene olyan nehéz, és aludni szeretne egy kicsit. Tényleg elég kómásan nézett ki a csaj, szó se róla.
Miközben benn a nagyszobában zajlott a nagy hangulat-oldódás, Anita eloldalgot „kis-szobázni”, ami úgy derült ki, hogy elképesztő hangorkán szakította meg a bentiek beszélgetését. Mara bevezette, a „mindenki mossa el maga után” mozgalmát a műfütyik terén. Néhány tasak óvszerrel is szolgált a kisszobai éjjeliszekrényre téve, a biztonság kedvéért. Bea még gumi nélkül nyomta, de már Anita már használta, úgy látták, amikor kidobta a szemetesbe.
Beszélgetés erre, duma arra, néha fülrepesztő kiálltozást lehetett hallani a kisszoba felől. Egyszer aztán Mara simította meg a vállamat, hogy nem lenne-é kedvem most menni, mert szabad a szoba épp. Persze halkan suttogva szólt, ez tök rendes tőle. Nagyon észre se vették a távozásom a többiek. Mara még jött utánam, poharakkal csörömpölve. Az volt az álca, hogy együtt kimegyünk a konyhába mosogatni, aztán mintegy véletlenül lefarolok a kisszoba elött.
Így is lett. Még utánam intett, hogy zárjam be magamra. Aztán amikor a kislámpa fényénél kezdtem nekivetkőzni, még rámkopogott, hogy aztán mosogassak el magam után…
– Jó, jó…
Elfészkelődtem a gépen terpeszülésben. Meglepően kényelmes ülés esik rajta, nem gondoltam volna. Nem nagyon kellett olajoznom magam, mert elég be voltam nedvesedve. Kézbe vettem a masina irányítókáját, miután elrendeztem odalenn a dolgokat. Tök hülye érzés megmondom őszintén. Ülsz mintha egy lóháton lennél, aztán benned megmozdul egy műkuki, de rendesen bemegy mélyre. Nem mondom, hogy rossz, de szokatlan, annyi szent. Gyors mozdulattal kiismertem a sebességi lehetőségeket. Még mielött ráültem volna, tekergettem üresbe, hogy miképp vannak itt a dolgok. Szóval elindult a lovaglás, és hát hamar célhoz jutottam. Elég gyorsan elmentem. Még szinte alig tekergettem a gombon egy kicsit feljebb, már indult is a lábremegés, meg hogy alig kapok levegőt… Viszont határozottan érdekes fajta élvezésem volt, valahogy onnan belülről ment, nem a csiklómtól.
Azonban egy kicsit csalódott is voltam, hogy csak ennyi az egész? Miért kell akkor úgy ordibálni, mintha mit tudom én mi lenne, utálom ha valaki megjátsza magát, pláne a szexben. Én megmondom a pasinak ha jó volt, meg ha kevésbé, mégha szarul is esik neki, látom néha az emberemen.
Lelassítottam a gépmozgást, kicsit elfészkelődtem másképp rajta ülve, mert zsibbadt egy ponton a lábam, de közben benn volt azért végig, csak átrendeződtem. Ha túl gyorsra csavartam az fájt egyértelműen. Kerestem egy középmezőnyt, letettem az irányítókát, és egy kissé előredőlve, kezemmel a hordóba kapaszkodva vártam a hatást. Ezt egyébként ajánlom, ezt a pozitúrát, mert nem megy annyire be a cucc, ha egyszer kipróbáltok ilyet, és a csiklóm hátfalrészénél is ingerel. Szóval egykedvüen kattogott bennem a gumibráner, és éreztem a közeledő végkifejlet közeledtét. A vártnál is gyorsabb jött. Aluról valamilyen zsibbasztó áramlás fogott el, a nunámtól eredően, éreztem a hátamon, a fejembe, a tarkómon, amolyan áramütésszerű rászkódás lett rajtam úrrá. Nem voltam úra a testemnek. A fehér ködfüggöny-szerüséget én is kezdtem látni, érezni. Ordítottam, ahogy kifért a fejemből. Hosszan, hullámzóan, harsányan. Mitérdekelt engem ki hallja, meg ki nem. Csak nagy farkakat akartam látni, érezni körülöttem, becéző erős karokat, csípőket, amelyek végződései bennem mozognak. Élvezni, torokszakadtából…
Nem tudom mióta fekszem a szőnyegen, a masina mellett, hason, de a szerkentyű kitartó kattogásának hangja térített magamhoz. Sajgott minden tagom, de legerőteljesebben ott, a nunámnál éreztem, mintha külön életet élne, mintha nem is hozzámtartozóan zsibbadt lenne. Felkászálódtam. Kerestem azt a hülye kikapcsolókáját. Megvan. Hoppá, hogy megállt. Na végre. Hangos voltam? Miért vagyok berekedve? Köszörülni próbálom a torkom, de csak köhögök egy sort.
Próbálom átgondolni, mi van most?
– Na ha végeztél, gyere, kell másnak is – Hallod? Minden okés?
-Persze megyek, oké minden rendben, ja várjál leszerelem mosogatásra…
Tiszta dzsunga lett a fekete bőr. Csillogott a nedveimtől. Ilyen mennyiségű nedvemet nem láttam még. Kétszer mostam ki a szivacsot, mire valamennyire helyreállítottam a dolgokat. Ki-be szambáztam a fürdő mosdója meg a kisszoba között, persze már visszaöltözve. Kicsit véresféle is lett a műbráner, ahogy láttam. Holnapután kéne megjönnie, és hát úgylátszik az előhangok itt vannak. Tök nagy mázli, hogy nem ott a nyílvánosság elött véreztem el magam… mert akár én is kezdhettem volna…
– Jól vagy husom? faggattak páran odabenn.
– Olyan hangod volt kisszivem, mintha elevenen nyúznának.
– Tökre félrenyeltem, mert épp ittam, amikor megszólaltál, mit megszólaltál, hörögtél kisanyám…
– De ahogy hallottuk rende rakott az élvezőgép téged is, mi?
– Látod könnyű így hűségesnek lenni, Béláddal se élveztél még ekkorát fogadjunk …
Az a helyzet, hogy így társaság közelében ekkor élveztem először. Nem számítom most azokat az edzőtábori éjszakákat persze ehhez, amikor éjnek évadján fölébredve, ott a takaró alatt, a többiek nagy szuszmuszolása közepette, magamon meg ejtettem. Mondjuk annak is megvan a maga hangulata. A tilosban való járás élményszerűsége. Ott egyszerüen hasrafeküdtem, bugyiba közbe már becsúsztattam a kezeimet, és a párnába fúrt fejjel, játszottam az edzőtáboros fiúk képzeletbeli farkaival a számban. Többször annyira élethűen éreztem őket, meg hogy megy le a sperma a torkomon, hogy valóságos köhögőrohamot kaptam, amire aztán páran felébredtek, és löttek az én elélvezesemnek, megint vagy egy fél órán át.
Emlékszem, egyik visszatérő szextörténetem a képzeletemben, mindíg az volt, hogy fiúk elött masztizok, azok meg elalélnak ettől… meg, hogy valaki dug lent, és én meg szopok egy másik, kockáshasú srácnak, és azok egyszerre mennek el bennem…
Egyszer, amikor kórházba kerültem, valamilyen sárgaság miatt, egy elcseszett menzaebéd kapcsán, is ez tartott „életben”, hogy annyira felizgultam a két pasin gondolatban, hogy bár alig tudtam mocorogni, de kivánszorogtam a kórteremből, a fürdőbe tusolni, és ott egymás után kétszer is örömöt tudtam szerezni pillanatok alatt…
Aztán évek múlva volt a már leírt dévédézés… Itt történt meg először velem, az amin annyiszor elmélkedtem, álmatlan felébredéses hajnalokon, hogy masztizok férfiak elött.
Megmondom őszintén, ma amikor már 28 évemmel visszagondolok életem szexvonatkozásaira, ez az a dolog, amire még most is simán menne nekem, teljesen felizgat ez a téma. Tudom ehhez senkinek semmi köze, ki mire mozdul, másnak meg a vaskos farkak látványa ad gerjedelmet. Emese mesélte egyszer, hogy őt a sperma testén való csorgása izgatja föl teljesen. Volt egy lány a fősulin, aki meg egyszer vagy öt pasival szeretkezett fönnt a koleszben, és akkor annyiszor élvezett el, hogy attól fogva még anyaként is erre masztizott utána, a férjének persze soha sem merte bevallani, ugyan párszor faggatta, hogy Ő mitől jön igazán lázba. Röstellte, hogy egyszer kipróbálta képzelgésének ezt valós vállfaját. Azóta többször eszembe jutott ez a beszélgetés, meg a reakciói a lánynak. El-el filóztam, milyen lehet ennyi hapsi között el-élvezgetni az életet, de ez inkább csak megmarad a masztizásaim, ködös látomásai körében azt hiszem.
Páran beszélgettünk erről multkor lányok, hogy a pasik milyen nyíltan mernek beszélni a farokverésekről, meg büszkék is erre, meg ha rájuk jön, akár egy presszóban is lezavarnak egy gyors
menetet a wc-ben, és hogy mi lányok,
meg úgy teszünk, mintha mi éjszakánként nem álmodoznánk épp úgy róluk kezeinkel, mint ahogy talán épp ők is álmodoznak a mi nunáinkról, melleinkről, szánkra való élvezéseikről. Miért van az, hogy erről nem lehet nyíltan beszélni. A fiúk nem hűtlenek, ha dorongjaikat szorongatják, mi hűtlenek vagyunk, ha műbránerre fakadunk? Mi nem onanizálhatunk, vagy legalábbis nem illendő róla beszélni? Multkor, egy ismert, és nagy honlap sokszázezres olvasóikörének nőitől, kérdezték egy tesztív segítségével a maszturbálásról és alig páran válaszoltak még névtelenül is őszintén. Mindenki úgy tesz mintha nem is nagyon csinálna ilyet, aki bevallja az meg nagy ká -mondja rá a külvilág egy része. Pedig hát a mi társaságunkban látom, mert nyíltan megbeszéljük azért mi legalább a dolgokat, hogy igenis mi is rendszeresen és jókat masztizunk, csajok.
Annyira jellemző egy-egy valakire, miképpen élvez el. Mennyire őszinte az élvezése, vagy igyekszik ezernyi álarca mögé bújni akkor is, a legőszintébbnek tűnő pillanatokban. Sok csajt ismerek, akiről nem hiszem el, hogy valaha bele tudna kiabálni az éjszakába, őszintén, felszabadultan, szabadon, gátlásoktól mentesen, nem törődve az idióta kötelmek ezreivel… Sikítaniuk kellen nekik egy vasúti híd alatt, amikor vonat megy át felettük, hogy gyakorloják, milyen szabadnak lenni, szabadlelkünek. Ez jó tréning, bár nem újkeletű és nem is én találtam ki…
Na ezt talán ezeket a sorokat nem biztos, hogy le kellett, hogy írjam ide a történet végére, de most már benne hagyom, ha már így esett. Asszem én vállalom magam, nem röstellem, hogy szoktam masztizni. Vállalom, minden intimitása mellett is. Mondjuk nem vonulok ki ezzel a főutcára tünteni, csörgökkel síppal, kereplőkkel, csak egyszerüen én bevallom, nem ez tölti ki az életem, de eszembe jut, mint más lánynak is. Én merek róla beszélni, más meg úgy tesz: ilyen szörnyűséget Ő soha…
Annak is örülök, hogy csapatunk, a lányok jó része, se egy olyan alakoskodó, mi vállaljuk magunkat egymás elött is, még ha az ma, nem is annyira illdomos normális körülmények közt, bár lehet, hogy sok hasonló történet kerülne elő, ha alaposabban megkaparnánk a dolgokat másutt is, csak az talán megint nem publikus…
Nem tudom az olvasók között, hány lány meri bevallani, nyíltan a masztizását? Vagy csak én vagyok ennyire zizi?