A fantasztikus Bianka
Izgatottan lépkedett a főutca üzletei előtt, néha-néha lopva a kirakatokba pillantva, hogy megnézze hogy fest. Hosszúszárú fehér nadrágot viselt, és fekete inget. Elegáns akart lenni. Azon tűnődött, vajon bejön-e ez a fajta stílus Biankának? Majd elválik.
Zsolt már háromnegyedre oda akart érni, nehogy a lánynak várnia kelljen rá. Perceken belül ott állt a Replay felirat fényétől bíbor színben játszó kerthelység előtt. Ki is nézett magának egy megfelelő asztalt, s oda telepedett le. Izgatottan kémlelte az utcát, hátha meglátja Biankát. A délutánra gondolt. Felidézte magában újra az eseményeket, a színház, az erkély, az ágy, és azon kapta magát, hogy férfiassága mocorogni kezd, ezért inkább megpróbálta elterelni gondolatait, nem sok sikerrel. Végül a pincér szavai ébresztették fel:
– Mit hozhatok?
– Egyelőre köszönöm, de nem kérnék semmit. Várok egy hölgyre, aki bármelyik pillanatban megérkezhet, s akkor szeretnék majd rendelni.
– Rendben van, vacsorázni is óhajtanak?
– Igen.
– Akkor itt hagyok önöknek két étlapot.
– Rendben van, köszönöm.
Mikor a pincér távozott, ismét belevetette tekintetét a tömegbe, s hirtelen meglátta Biankát. Kicsit elakadt a lélegzete a lány közeledte láttán. Bordó ruhát viselt, mellénél kicsit húzottan, kiemelve ezzel a formás keblek nagyságát, alul pedig féloldalasan hosszú (a leghosszabb része, jobb oldalon a térdéig ért, a baloldal pedig merészen rövid volt.)
Haja kibontva, hullámos tincsei lágyan omlottak a vállára.
Mikor kicsit felocsúdott Zsolti az első kábulattól felállt, és intett a lánynak, aki rögtön észrevette, s odasietett.
– Szia, ne haragudj, régóta vársz rám?
– Nem, dehogy, csak kicsit előbb jöttem, mint ahogy megbeszéltük. – közben leültette a lányt az asztalhoz. – Már nagyon vártam, hogy újra együtt legyünk Bianka!
– Ennek örülök, mert én is így éreztem egész nap.
– És olyan szép vagy, teljesen elbűvöltél.
– Köszönöm. De várj csak, van egy jó hírem! Beszéltem az igazgatóval, és azt mondta, bevesz a társulatba.
– Nem mondod! Jajj, de jó! Köszönöm, Bianka!! El se hiszem, hogy tényleg sikerült!! És még veled is megismerkedtem, hát, azt hiszem ez életem legszerencsésebb napja.
– Mielőtt szerepet kapsz, még az igazgató úr is meg akar hallgatni. Neki szerintem máshogy kéne bizonyítanod majd…
Erre mindketten felnevettek. Közben ismét megjelent a pincér.
– Sikerült választaniuk valamit?
– Még sajnos nem, de italt rendelnénk. Mit iszol, Bianka?
– Egy Heinekent kérnék. – válaszolta, s Zsolt láthatóan meglepődött ezen.
– Hát…én is azt kérnék.
– Rögtön hozom.
Ahogy a pincér eltűnt Bianka megkérdezte:
– Miért néztél olyan furán, mikor Heinekent kértem?
– Csak azért, mert nem igazán szoktak a nők sört inni, általában nem is szeretik, de nagyon tetszik, hogy te nem ilyen vagy!
– Akkor jó.
– Amúgy hihetetlenül csinos vagy!
– Tudom, már említetted.
– Igen, csak nem tudok betelni veled, ez a ruha fantasztikus!
– Te sem panaszkodhatsz Mr. Casanova!
– Úrnőm, azt javaslom, pillantsunk bele az étlapba, mert a pincér kidob minket, ha még egyszer elküldjük.
Nem volt könnyű választani olyan sokszínű volt az ételek listája. Bianka végül sajttal-sonkával töltött pulykamellet rendelt vegyes körettel, Zsolt pedig a szűzpecsenyét részesítette előnyben. A vacsora kellemesen telt, nagyon jól érezték magukat, és sokáig beszélgettek. Mikor kezdett sötétedni, Zsolt azt ajánlotta, hogy tegyenek egy kis sétát valamerre. Fizetett, majd elindultak.
– Van egy remek ötletem. Menjünk fel a Mecsekbe. Rég voltam már a kilátónál.
– Hmmmmmmm, gyalog? – kérdezte Bianka aggodalmaskodva.
– Nem, dehogy, itt áll az autóm a Széchenyi téren.
– Rendben van, mehetünk. – nyugodott meg Bianka.
Perceken belül már ott is voltak. Zsolt leparkolt, majd kiszálltak, s megindultak a kilátó pereme felé. Zsolt átkarolta Biankát, s ezt a lány is viszonozta. A látvány csodálatos volt. Pécs fényei, mint sok kis csillag fénylett alattuk. Csak álltak ott megbabonázva, és bámulták a fényeket. Aztán Zsolt átölelte Bankát, és egymás szemébe néztek. A fiú egy puszit nyomott a lány homlokára, mire Bianka lassan maga felé húzta a fiú fejét, és szenvedélyesen megcsókolták egymást.
– Nem keresünk egy nyugis helyet? – kérdezte Zsolt.
– De, tudok is egyet.
Ismét kocsiba ültek, és Bianka vezérlésével egy parkolóban kötöttek ki, ahonnan kis ösvény vezetett be az erdőbe.
– Nincs véletlenül valami pokrócod? – kérdezte Bianka.
– De, mindig van egy a hátsó ülésen, de miért?
– Gyere! – mondta Bianka, s megindult a pokróccal a kezében.
– Ugye nem megyünk nagyon be a sűrűjébe?
– Mi az, megijedtél? Nyugi, csak pár métert megyünk, van itt egy kis faasztal padokkal.
Pár lépésnyire a fák között tényleg volt egy kis placc asztallal és padokkal. Le is telepedtek, és ismét csókolózni kezdtek.
– Várj egy picit. – mondta Bianka, s az asztalra terítette a pokrócot.
– Miben sántikálsz?
– Majd meglátod… – válaszolta a lány, és huncutul mosolygott Zsoltra.
„Ez a mosoly, nagyon haláli! Amilyen angyali ez a lány, olyan ördögien rafináltan tud mosolyogni.”
– Szóval, hol is tartottunk… – mondta Zsolt, és megcsókolta a lányt. Hevesen cikáztak a nyelvek egymás szájában, egyre forróbb lett a levegő körülöttük. Zsolt Bianka fenekét simogatta, meg-meg markolva, a lány kezei Zsolt mellkasán jártak. Bianka ekkor finoman tolni kezdte a fiút, aki tudta, hogy Bianka azt akarja, üljön fel az asztalra. Már mindketten tomboltak a vágytól, mikor Bianka eljutott ismét Zsolt gombjáig, mint délután a színfalak mögött. De most semmi nem zavarhatta meg őket, és pár pillanat múlva Zsolt ott ült előtte egy szál bokszerben.
A lány végre megcsodálhatta a fiú az izmos, nap barnította testét. Csókolgatni kezdte, először a nyakánál, majd egyre lejjebb haladt. Nagyon lassan, élvezettel csókolgatta a fiút, majd nyalogatni kezdte mellbimbóit, kicsit lejjebb, a hasát, végül a bokszer széle mentén is apró csókokkal borította. Ujjai lassan az alsónaci alá csusszantak, és megfosztották Zsoltot az utolsó ruhadarabtól is. Bianka lassan simogatni kezdte Zsolt meredező, kőkemény férfiasságát, majd kicsit lejjebb a heréit vette kézbe. A csókok sem maradtak abba, már a combjánál nyalogatta Zsoltit. Kezeivel kicsit széttárta a fiú lábait, hogy jobban hozzáférhessen, és nyelvével lassan nyaldosni kezdte a golyókat. Először a bal oldalit, óvatosan nyalogatni kezdte, majd a másikat is, kicsit erősebben, a szájába vette, óvatosan szívogatni kezdte, amitől a fiú teljesen megőrült. Nagyon élvezte.
Bianka eközben simogatta a Zsolt férfiasságát, és nyelvével is egyre feljebb haladt. A tövétől lassan végignyalta, egészen a makkjáig. Zsolti beleremegett. A lány szájába vette amilyen mélyen csak tudta, majd vissza. A makkjánál megállt, és azt kezdte nyalogatni, körbe-körbe. Közben egyik kezével a fiú mellkasát, másikkal heréit kényeztette. Zsolti már nem bírt magával, érezte, hogy mindjárt vége, beletúrt a lány vörös fürtjeibe, mire Bianka erősen szívni kezdte, föl-le, közben kezével is besegített, és pár pillanat múlva Zsolti hatalmasat élezett a szájába. Bianka még kicsit nyalogatta, hogy minden cseppjét magához vegye, aztán mellé telepedett, és átölelték egymást.
– Köszönöm, fantasztikus vagy!!!
– Ne köszönj semmit, élvezettel csináltam! – mondta, és megint az az ördögien kacér mosoly!
– Ugye nem sietsz sehova? Holnap reggelig el sem engedlek innen!
Csókokkal borította a lány arcát, majd a nyakát, kezeivel a combját simogatta. Egyre feljebb siklottak ujjai, míg elérték a lány bugyiját, finoman végigsimította, és érezte, hogy milyen nedves! Ettől ő is egyre izgatottabb lett. Hevesen simogatta már a lány csiklóját, bugyin keresztül, aki apró csípőkörökkel felelt erre. Zsolt kissé félretolta a bugyit, hogy jobban hozzáférhessen a lányhoz. Ujjai most a nagyajkakon szánkáztak, majd visszatértek a csiklóra, és azt kényeztették. Hirtelen lefelé vette az irányt, és mutatóujjával mélyen becsusszant a lány kéjtől forró hüvelyébe. Bianka már teljesen fel volt pörögve, és kicsit megemelkedve félrehúzta ruháját, majd Zsolt ölébe ült. Mély sóhaj hagyta el ajkát, mikor a fiút magába fogadta. Lábait összekulcsolta a fiú feneke fölött, és ütemes mozgásba kezdtek. Bianka egyre hangosabban nyögdécselt, átadták magukat a vad szenvedélynek. Még pár pillanat, és Bianka egy hatalmas nyögéssel elélvezett. Megcsókolta Zsoltot, és lassan leszállt róla. Megfordult, négykézláb helyezkedett:
– Gyere!- mondta Zsoltnak, közben ujjait benedvesítette kéjnedvével és az ánuszára kente.
Zsolt egy határozott mozdulattal behatolt, és előbb csak lassan, majd egyre keményebben kezdte pumpálni a lányt. Bianka kissé kelegyenesedett, kezeivel a fiú fenekébe kapaszkodott, Zsolt pedig Bianka melleit fogta, így szeretkeztek tovább. Aztán Bianka visszaereszkedett. Zsolt teljesen kihúzta farkát, majd erőteljesen visszanyomta, és ki, és vissza, és ki, és vissza, aztán ismét hatalmas lendülettel kezdte baszni Biankát. Pillanatokon belül egyszerre élveztek el. Bianka hanyatt fordult, és csókolózni kezdtek…
Bianka lakása előtt egy hosszú, forró csók után elbúcsúztak egymástól.
– Nagyon jó volt veled. Ha gondolod, máskor is találkozhatnánk… – mondta Zsolt.
– Én is élveztem ezt az estét. Majd megbeszéljük holnap a továbbiakat. Bejössz a színházba?
– Persze. Akkor majd holnap. Jó éjszakát!
– Jó éjt.