A biszex trió
Niki Krisztára várt a lépcsőn, mikor a lány hazaért a munkából. Hosszú karjai felhúzott térdein voltak, lába csupasz, barna és fényes volt (és nagyon hosszú), amiről Krisztának az a kincs jutott eszébe, ami közte van elrejtve.
– Nem tudom elhinni, hogy megvártad, hogy elmenjek, aztán berángattad Sziszkát az ágyadba – mondta a lány, és Kriszta szemébe nézett. Szemeiben egyaránt villant meg ellenségeskedés és egy kis kihívás.
Ajaj, gondolta Kriszta. Sziszka nem kellett volna elmondja Nikinak. Rám kellett volna bíznia. Másrészről viszont nem kell azon aggódnom, hogy hogyan fogom neki elmondani. Nikira mosolygott. Képtelen volt elfojtani azt a szexuális forróságot, amit a lány puszta közelsége váltott ki benne.
– Tulajdonképpen nem is \’rángattam\’. Gondoltál már rá, hogy esetleg akart egy kis… tudod… ?\”
Niki ravaszul elmosolyodott. Lenézett az utca aszfaltjára, aztán vissza Krisztára, mint egy kisgyerek, aki nem tud valamit kiverni a fejéből.
– Jobb volt vele, mint velem?
– Jaj, Niki – Kriszta leült a lány mellé a lépcsőre. – Tudod, mennyire szeretlek. Ennek nincs semmi köze a dologhoz. Tudod, ő is olyan aranyos, mint te. Tudom, hogy tudod. Sokkal többször feküdtél már le vele, mint én. Ugye nem fosztanál meg ettől a gyönyörtől?
Niki bólintott.
– De. Megfosztanálak. Magamnak akarlak. Nem akarom, hogy bármidet is birtokolja.
Kriszta közel hajolt Niki csodálatos füleihez, és lágyan suttogta:
– Mi lenne, ha egyszerre csinálnánk? Mind a hárman! Mondd, hogy nem jó ötlet!
Niki Krisztához fordult. Arcán széles mosoly terült el.
– Komolyan beszélsz? Erre még sohasem gondoltam Szerintem… nekem tetszene. Kipróbáljuk? Tuti tetszene annak a ribancnak is.
– Miért hívod ribancnak?
– Mert megpróbált ellopni téged tőlem. És mert olyan… kibaszottul csinos. És olyan szép nagy melle, olyan szép nagy segge van. Biztos jobban szereted őt, mint engem, csak kedves akarsz lenni. És gyorsan el is élvez. Nem mint én. Csak annyit kell mondani neki, hogy \’Csináld,\’ és már majdnem el is kezdi. Biztos odáig vagy érte ezért.
Kriszta körülnézett: végig a kis utcán, a környék ablakait, nehogy valaki kihallgassa őket. Niki intim témákat hozott szóba, a szokványos beszélgetés sokkal élénkebb szexuális vádaskodássá fajult.
– Nem csinosabb nálad – mondta Kriszta gyengéden. – Szeretem a tested. Szeretem, ha elélvezel tőlem – az utolsó mondatot lágy sóhajjal mondta ki.
Niki arca felderült. Ismét szokásos élénkségével mosolygott. Kriszta azon tűnődött, vajon a lány honnan vette az ötletet, hogy Sziszka melle vagy segge nagy lenne. Talán minden relatív, ahogy a mondás tartja, gondolta. Sziszka teste nem volt túl tömött, noha Niki szikár bájainál mindenképpen húsosabb volt.
– Tényleg?
– Tényleg – Kriszta összeesküvő mozdulattal megint körülnézett. – Miért nem jössz be, hogy megmutassam?
– Nem tudok – pillantott rá Niki. – Az apám itthon van. Sőt, most épp vacsorát főz. Azt mondtam neki, hogy kimegyek a levelekért. – Felemelte a kezét, ami tele volt számlákkal és reklámokkal. – Már aggódni fog, hogy hol vagyok. Csak láttam, hogy hazajössz, és arra gondoltam, megvárlak.
Kriszta próbált nem csalódottnak tűnni. Volt egy szabad estéje, és a gondolat, hogy meztelenül hemperegjen ezzel az étvágygerjesztő lánnyal, csábító volt.
– Fogadjunk, hogy örülsz, hogy láthatod.
– Inkább veletek lennék – mondta Niki szexi mosollyal. – Most, hogy már tudom, hogy nem szereted jobban.
Kriszta vállat vont.
– Mikor megy el megint?
Niki is megvonta a vállát.
– Nem tudom. Ha megtudom, majd szólok. Ígérd meg, hogy nem csináltok semmit a hátam mögött, jó?
Kriszta elnézően mosolygott.
– Megígérem. Várunk, amíg te is ott lehetsz.
Niki izgatottan megremegett, aztán felállt.
– A francba, azt sem tudom, hogy én hogy bírom ki – vallotta be, aztán lement, és hazaindult.
Kriszta bement. Nem érezte, hogy e kis találkozás előtt különösen fel lett volna izgulva, de mostmár tudatában volt a testét elöntő lüktető, duzzadó nyomásnak, a vágy érzésének. Tudta, hogy hanyatt vághatná magát az ágyon, és könnyíthetne magán, miközben elképzeli, hogy forró húsmasszává fonódik össze Niki és Sziszka fekete, barna és az ő sápadt teste. De valahogy meg akarta ezt őrizni a valódi találkozásra. Ehelyett elővette a videokazettát, amit Stevie Archer készített a szeretkezésükről. Azt, amelyet Rhonda megtalált, és amiért olyan kellemetlen jelenetet csapott. Tulajdonképpen Kriszta nem is tudta, hogy Rhonda és Stevie vajon helyreállították-e utána a kapcsolatukat.
De a videó elég vad volt, mindketten kétszer élveztek el, és Kriszta gyakran megnézte. Általában az első két vagy három perc elég is volt. Stevie Nikira emlékeztette hosszú, sovány, világos karamellszínű testével, kis, hegyes melleivel és huncut kis mosolyával. Ez az este sem különbözött a többitől: gyorsan élvezett egy nagyot, aztán húsz perccel később már aludt is. Érdekes volt, hogy már Stevie orgazmusának látványától is képes volt elélvezni. A videónak köszönhetően az este további része eseménytelen, nyugodt és békés volt.
Kiderült, hogy Niki apja tíz napig nem megy el újabb üzleti útra. Ez az időszak mindhármuknak nagyon nehéz volt, mivel sem Niki, sem Sziszka sem válthatta valóra kis orgiájukat Krisztával, sőt, még egymással sem lehettek suli után, mint régebb. Krisztának ott volt Sara, hogy lefoglalja érzelmeit és vágyait, mindamellett kissé kimerítette a sokszor elhalasztott gruppen lehetősége.
Az üresjárat alatt mindketten gyakran felhívták. Néha Niki is elcsípte az utcán, de csak titokban, mert az apja mindig otthon volt. Sziszka viszont igazi kis démonná vált, igaz, ez csak a telefonon keresztül fejeződött ki.
– Nem értem, miért nem mehetek el hozzád – nyafogta. – Senki se tudná meg. Még Niki sem. Leparkolnék az utca végén, a sorompó mellett. Sose tudná meg. Máris átmehetek, egy óra múlva. A bátyám ideadja a Pontiacot. Mit szólsz hozzá?
Kriszta komolyan elgondolkodott a dolgon. Nem sok jobb dologgal tölthette volna el az estéjét, mint ennek az elbűvölő tinédzsernek az ölelgetésével, és fekete puncija szopogatásával. Nagyon is benne lennék! gondolta.
Lágyan, de határozottan szólalt meg, kimért hangon.
– Kicsim, szerintem nem lenne helyes. Tudod, hogy szeretném. De a dolgok csak rosszabbak lesznek, ha azt hiszi, hogy a háta mögött csinálunk valamit. Biztos, hogy a pasas elmegy pár nap múlva. Akkor majd megrendezhetjük a mi kis partinkat.
– A mi kis kefélő-partinkat – suttogta Sziszka kuncogva a telefonba.
– Pontosan. – Kriszta érezte, hogy testét a gondolatra forró vágyakozás tölti el. – Nem bírok várni! – vallotta be Sziszkának. Remélte, hogy saját türelmetlenségének beismerése megkönnyíti Sziszka dolgát is.
Sziszka hallgatott a vonal másik végén egy darabig, aztán beleszólt:
– Jobb lesz, ha minél előbb elmegy – fenyegetőzött -, vagy belehalok a várakozásba.
– Vegyél egy hideg zuhanyt, kicsim, és minden rendben lesz – duruzsolta neki Kriszta. – Nem lesz az olyan soká. Nézd a jó oldalát. Lehet, hogy már holnap elmegy.
Másnap Kriszta rádöbbent, hogy csodák igenis vannak. És biztos, hogy ebben Sziszka is igazat adna neki. Niki, aki egyszer elvitt egy névjegykártyát Kriszta kandallójáról, és felhívta a munkahelyén: elmondta, hogy az apja háromkor St. Louis-ba megy. Három napig nem lesz itthon.
Krisztának hatig dolgoznia kellett, de azt ígérte a lánynak, hogy fél hétre már otthon is lesz. Niki azt mondta, hogy Sziszka még valami kifogáson dolgozik, amit beadhat az anyjának, de estére biztos ott lesz. A nap többi részében Kriszta kétségbeesetten próbálta vad fantáziáit és vágyait kordában tartani. Délután hatra már megőrjítette a benne kavargó szenvedély, udvariasan kimentette magát a kollégái előtt valami hihető mesével, és próbált vigyázni a hazafelé vezető úton, próbált nem gondolni a kilátásban lévő pompás kufircolásra ezzel a két étvágygerjesztő tinédzserrel.
Mikor a tömbházhoz ért, nem látta Sziszka bátyjának kék Pontiacját sehol, és a kedve azonnal el is romlott. Mindenesetre leparkolt és sietve kiszállt a kocsijából és felszaladt a lépcsőn. A tény, hogy a lányok nem várták a lépcsőn, megijesztette, de megpróbált nyugodt maradni. Miközben a kulcsokkal tökölődött, eszébe jutott, hogy a lányok biztos nem akarták magukra vonni a szomszédok figyelmét azzal, hogy a küszöbön ácsorognak. Hát persze. Niki lakásán lesznek.
A kabátját és a táskáját sietve egy székre csapta, felkapta a kulcsait, megint kirobogott, és bezárta maga mögött az ajtót. Aztán nyugalmat erőltetett magára, és szinte óvatosan ment el Niki lakásáig, mintha csak levegőzne egyet ebéd után. Mikor odaért, halkan bekopogott.
Azonnal meghallotta bentről a kuncogást. Niki résnyire nyitotta az ajtót, és kinézett. Sziszkával nem bírták visszatartani a nevetést, boldogságuk szinte kicsurrant.
– Kriszta… micsoda meglepetés – mondta Niki.
Sziszka tűnt fel mögötte, kikukkintott a vállai fölött, és félénken elmosolyodott:
– Sziiaaaa, Kriszta.
Egy pillanatra átfutott Kriszta fején, hogy valami serdülőkori vicc áldozata lett. Ne légy paranoiás, mondta magának.
– Sziasztok, gyerekek!
– Na, nem is jössz be? – kérdezte Niki, és szélesre tárta előtte az ajtót.
Mindketten az iskolai szurkolócsapat egyenruháját viselték. Ezek jólkitervelték – gondolta Kriszta elpirulva, de egyúttal a boldogság ízig-vérig átjárta.
– Nem bánjátok? – mosolygott rájuk, és gyorsan becsusszant, attól félve, hogy ez a kis játék valahogy felkeltheti a szomszédok figyelmét.
Niki becsukta mögötte az ajtót. Sziszkával egyszerre kacagtak fel megint, és Kriszta mintha egy kis idegességet fedezett volna fel a hangjukban. Akaratosak és lelkesek voltak, de ilyesmit még sosem csináltak, és bizonytalanok voltak a folytatást illetően. Úgy döntött, segít nekik.
– Csak gyakorolni jöttetek, vagy mutattok is valamit? – játszotta tovább a szerepét.
A lányok egymásra néztek, és megint nevetésben törtek ki.
– Szeretnénk mutatni neked valamit – nevetett Sziszka. – Gyere csak, Niki!
Nikit Kriszta elé húzta egy háromméteres részre. Egy újabb nevetgélési roham után egy kis szurkoló-gyakorlatsort kezdtek Krisztának bemutatni, amiben hajolgatás, forgás, nagyon sok karlengetés és térdhajlítás szerepelt. Ezt időnként félbeszakították az ideges nevetgélések. Java, Niki németjuhásza szintén velük szemben ült. Szája nyitva volt, mintha csak elbűvölte volna ez az előadás.
Krisztát teljesen hatalmába kerítette a vágy. Természetesen elképzelte
már, hogy milyen lesz, amikor ők mind együtt lesznek, de ez messze túllépett minden képzeletén. Niki, aki magasabb és vékonyabb volt Sziszkánál, szintén világosabb bőrű volt, lábai hosszúak és vékonyak, mellei hegyesen meredtek előre az egyenruha alatt. Széles, érzéki ajkai csábítóan résnyire nyíltak, kivillanó fogaitól Kriszta puncija remegni kezdett. Sziszka sokkal sötétebb volt, alacsonyabb, de gyönyörű alakú, a lábai tökéletesen simák, teste vastagabb és teltebb, bőre sima és csillogó. A mellei az egyenruha alatt is mozogtak, de annyira azért elég tömörek voltak, hogy ne ugráljanak. Duzzadt mellbimbói átlátszottak a sárga ruhán, s ettől Kriszta szája kiszáradt.
Kriszta a vágytól megkövülten figyelte a lányok ugrálását. A sárga ruha a zöld csíkokkal remekül kiemelte fiatal, edzett testük szépségét és gyönyörű bőrüket: az egyik lány bőre sötét volt és sima, a másiké étvágygerjesztően karamellszínű. Kriszta végig akarta nyalni a karjukat, a lábukat, a combjukat, és minden egyéb testrészüket. A lányok Krisztára mosolyogtak, aki mindkettejükkel szeretkezett már, és most mégis úgy érezte magát, mintha ez lenne az első alkalom. Valami teljesen más volt abban, ahogy a két lány együtt itt előadta magát.
– Jaj, gyerekek, olyan gyönyörűek vagytok – állapította meg Kriszta. Egyszerűen nem bírta megállni, hogy ez kicsússzon a száján, nem volt képes eltitkolni a heves fizikai vonzalmat, amit a lányok iránt érzett. Kinyújtotta feléjük a karjait. – Gyertek ide mindketten, hogy megölelhesselek… és megcsókolhassalak.
Sziszka félénkké változott, és Niki átvette a főnök szerepét.
– Nem is tudom, Niki – mondta Sziszka. – Szerinted szabad? Megengedjük neki, hogy próbálkozzon valamivel?
– Valami huncut dolgon töri a fejét – mosolygott Niki. – Ezt nem hagyhatjuk.
– Hát, tudod… – mosolygott vissza Kriszta – ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez.
Gyorsan odalépett hozzájuk, és karjaiba kapta a lányokat. Arcát Niki sima, hosszú, barna nyakába temette, ajkaival pedig Niki fülcimpáját csipdeste éhesen. Aztán Sziszkához fordult, rátalált a szájára, nyelvét pedig fürgén Sziszka széttárt ajkai közé döfte. Kezei közben gyorsan csúszkáltak fel-alá a lányok meleg, ruganyos húsán. Miközben Sziszkát csókolta, érezte, hogy Niki a nyakát csókolgatja.
– Kriszta… gyere velünk a hálóba. Nem bírok tovább várni.
– Jó – nyögte Kriszta, vonakodva elhúzta a száját Sziszkától, aki mohón kapkodott utána.
Miközben még mindig egymást tapogatták, Niki hálószobája felé fordultak, de rögtön Javába ütköztek, aki a lábuknál nyüszített és vonaglott.
– Ez igen, játszani akar velünk – mondta Niki, és a hörgő, felizgult kutyára nézett. – Velünk akar maradni. Nézzetek csak rá, ő is felizgult.
Erre mindannyian elnevették magukat, még mindig majdnem elestek az izgatott Javában.
– Bezárhatjuk az ajtót – mondta Sziszka. – Kint marad, és legfeljebb hallgatózik.
– Nincs értelme – állt meg Niki. – Ha kint hagyjuk, szűkölni és ugatni fog. Ismerem.
– Át kell mennünk hozzám – mondta Kriszta.
Mindkét lány egyszerre lett ünnepélyes, komoly és kétségbeesett. Kriszta elmagyarázta nekik, hogy egyenként kell átmenniük, megfelelő időtartamokban. Nem kell felkelteni a szomszédok érdeklődését.
– Én megyek először. Aztán Sziszka, úgy öt perccel később. Végül te, Niki. Öt percenként.
Niki egyszerre duzzogott és mosolygott.
– Ne érjetek egymáshoz, mg oda nem érek – figyelmeztette őket.
Kriszta odahajolt és hosszan, szenvedélyesen megcsókolta, mielőtt kiment volna az ajtón. Tudta, hogy Sziszka az egész csókjelenetet lázas érdeklődéssel figyeli.
– Hogy is gondolhatod, hogy elkezdjük nélküled? – dorombolta Kriszta Nikinak. Sima, karamellszínű mellét finoman megsimogatta.
Aztán kicsusszant az ajtón, és lassan, nyugodtan elindult a lakása felé. Alig bírta ki a feszültséget, miközben Sziszkára, majd Nikira várt. Ezt Sziszka sem tette könnyebbé, miután megérkezett. Azonnal lehúzta magáról a sárga szurkolótopot, és a díványra dobta, a szoba másik végében.
Kriszta rámosolygott. Meglepte a lány merészsége, le sem tudta venni a szemét Sziszka pompás melléről: a sötét, kövérkés kör a bimbók körül lágy volt, és csillogott a szürkületben.
– Meg fogod őrjíteni – mondta.
Sziszka önelégülten mosolygott, fekete szemei a megvetés és az izgatottság keverékével tüzeltek.
– Hadd őrüljön meg. – Melleit a tenyerébe fogta, mintha csak felkínálná őket. – Akarod?
– Igen… – nyelt egy nagyot Kriszta. – De nem akarom, hogy így versengjetek. Rengeteg időnk van… Úgyhogy most takard el, amíg ide nem ér.
Sziszka a fejét csóválta. Önelégülten elmosolyodott, szeme csillogott.
– Na és ha mégsem?
Kriszta figyelmen kívül hagyta a lányt, és kikukucskált a reluxa lécein át az utcára. Azt leste, hogy mikor jön már Niki. Sziszka mellé állt, egyik fiatal, rugalmas, meztelen mellét Kriszta karjához nyomta. Kriszta érezte Sziszka kemény mellbimbóját a könyökén. Az érzés bizsergető volt. Még jó, hogy ilyen önkontrollom van, gondolta Kriszta, különben most rögtön megerőszakolnám.
Visszafordult az ablaktól Sziszkához, aki a melleit megint letakarta a kezével. Lenézett rájuk, akárcsak Kriszta hüvelykujjaival a duzzadt bimbókhoz ért, míg a parányi szervecskék ki nem ugrottak hatalmas udvarukból.
– Máris a tieid lehetnek… – suttogta Krisztának.
Krisztát határozottan megigézte a vágy. Hirtelen azt kívánta, bárcsak ne jönne át Niki, és bárcsak máris rávethetné magát erre az étvágygerjesztő, félmeztelen lányra. Tudta, hogy várnia kéne. Tudta, hogy elég egy érintés, egy szikra. Ezt Sziszka is tudta, erről fekete, csillogó szeme is tanúskodott.
Szerencsére Niki épp ekkor érkezett meg. Kriszta gyorsan beengedte. A lány szigorúan nézett Sziszkára, meztelen melleire. Kriszta zavarba jött kissé, mert tudta, hogy a lány számtalanszor cirógatta és csókolgatta Sziszka csodálatos sötét bimbócskáit, és valószínűleg ugyanúgy odáig volt értük, mint maga Kriszta.
– Kurva! – támadt Niki Sziszkára. – Ugye nem bírtál már várni?
– Jaj, gyerekek – lépett közéjük Kriszta. – Nem akart semmi rosszat. Csak felkészült. Talán te és én megadhatnánk neki, amiért könyörög – mosolygott Nikira.
Niki szintén elmosolyodott. Kriszta tudta, hogy nem kell sok hozzá: a lány kezdeti dühének helyét hamarosan átveszi alapvetően jó természete.
– Igen. Meg kéne – mondta.
Kriszta lebiggyesztette az ajkát, megpróbálta figyelmen kívül hagyni a puncijában izzó tüzet.
– Erre, lányok – mondta, és behajlított ujjával a hálószobába hívta őket.
Mögötte Niki és Sziszka megint elnevették magukat. Visszanézett rájuk a válla fölött, és látta, hogy Niki leveszi magáról a topot, aztán a szoknyát, akárcsak Sziszka. Mire beléptek Kriszta hálószobájába, már csak a bugyi és a cipő volt rajtuk. Hirtelen összeesküvő suttogást hallott:
– Kapjuk el!
Megfordult, de addigra mind a ketten rátámadtak, lenyomták az ágyra, és rávetették magukat. Mégsem tudta visszafojtani a nevetést, miközben a lányok nekiláttak leráncigálni róla a ruhát.
– Lányok… lányok! – zihálta, és megpróbálta legyűrni őket. – Próbáljatok uralkodni magatokon – nevetett, és eltolta mohó kezeiket – És le a cipőkkel az ágyamról!
Lehet, hogy ez a figyelmeztetés valami szülői hangot ütött meg a lányokban, de az is lehet, hogy csak rájöttek, hogy mennyire be voltak vadulva. Mindketten felültek, és elengedték Krisztát. A lány szeme még mindig könnyes volt az erőlködéstől és a nevetéstől. Felkönyökölt, és rájuk nézett.
– Ez a cucc szerencsét hoz, kis gazfickók – mondta. – Majdnem elszakítottátok ezt a selyemblúzt. Nézzétek, mit csináltatok a sálammal.
Lecsúszott az ágyról, és elkezdett levetkőzni, miközben a lányok figyelték.
– Bocsi – mondta Niki bűnbánóan, és lehajolt, akárcsak Sziszka.
– Siettünk – vallotta be csöndesen.
– Akárcsak én – mosolygott Kriszta- Levette a blúzát, a szoknyáját a fekete melltartóját, és lecsúsztatta a bugyit a lábszárán. Kis, tökéletes mellei kivillantak, mikor előrehajolt, és érezte a testén az éhes tekinteteket.
– Kriszta, olyan gyönyörű vagy – mondta Niki.
– Amíg vártok, húzzátok le az ágytakarót – szidta őket játékosan Kriszta.
Sziszka épp formás, sima, fekete lábairól húzta le a bugyit. A művelet teljesen lekötötte Kriszta figyelmét, így Niki húzta le szófogadóan az ágytakarót. Feltárult előttük a sima, fehér lepedő. Ezután mivel már csak rajta volt némi ruha, lecsúsztatta vékony, hosszú lábain barackszínű bugyiját.
Bele is halok a boldogságba, gondolta Kriszta, miközben az ágyhoz ment és kinyújtózott rajta: mindkét oldalán az egyik lánnyal. Mindketten közelebb húzódtak hozzá, míg húsuk össze nem ért. Kriszta érezte Sziszka forró leheletét a vállán.
– Ki legyen az első? – érdeklődött Sziszka finoman. – Csináltál már ilyet, Kriszta? Mi jön most?
Kriszta alig hallotta meg a kérdést. Elbűvölte Sziszka meztelen melleinek érintése a hátán és Niki gyönyörű, lágy keblei a saját mellén.
– Szerintem csak csináljuk, ami jön – mondta, és csókolgatni kezdte Niki sima, karamellszínű testét. – Talán lefoglalhatnánk előbb egy kicsit Niki-t, mit gondolsz?
– Mmmmm, jól hangzik – mondta Sziszka vidáman, és gyorsan átmászott Krisztán, hogy ő is hozzáférjen Niki domborulataihoz.
Kriszta már az ajkai között tartotta Niki egyik finom, kerek, barna bimbócskáját, Sziszka pedig gyorsan követte a példát, kezeivel ringatta Niki másik mellét, a bimbóját pedig teljesen beszívta a szájába.
– Ohhhhh! – sóhajtotta Niki, arca eltorzult a gyönyörtől, és lenézett a két lányra, akik a melleit szopogatták. Azonnal vonaglani és nyöszörögni kezdett köztük, és egy percnyi kezelés után Kriszta dél felé indult. Tudta, hogy odalent egy varázslatos, hosszú, gyönyörű punci várja a törődést. Kriszta helyét Sziszka vette át, szopta, szorította és nyalogatta Niki merev, nedves bimbóit.
Kriszta Niki tátongó comjai közé süllyedt, hüvelykujjaival szétterpesztette a lány forró ajkait, és nyelvét épp a meleg, csillogó, rózsaszín lyukba akarta süllyeszteni, amikor megszólalt a csengő.